Érdekességek

Már az ősember is hatással volt a klímaváltozásra

Anchorage, Alaszka

A levelekkel táplálkozó gyapjas mamutok kihalása hozzájárult a törpenyírfák északi-sarki elburjánzásához, így ezek a fák elzárták a napfénytől a nagyrészt terméketlen talajt és felgyorsították az északi félteke hőmérsékletének növekedését – írják a Carnegie Institution for Science kutatói.

Az „albedo-hatásnak” megfelelően az észak felé terjeszkedő növényzet hatott a klímára, eszerint ugyanis a fehér havat és jeget leváltó sötét színű felszín elnyeli a napfényt és egy önmagát ismétlő felmelegedési ciklust hoz létre. Az utolsó jégkorszak végén a hőmérséklet a Föld minden táján megemelkedett és visszahúzódtak a gleccserek, amelyek addig az északi félteke nagy részét beborították. Ekkora már a gyapjas mamutok kihalásának hosszú folyamat is elkezdődött.

A legújabb felfedezések szerint (amelyeket a Geophysical Research Letters közöl majd) az emberi tevékenységek már ekkor szerepet játszottak a Föld éghajlatának megváltozásában, jóval azelőtt, hogy az emberek elkezdtek volna szenet és olajat égetni. Persze az ősember hatásának mértéke elenyésző a miénkhez képest.

„Ha az ősemberek valóban felgyorsították az Északi-sark felmelegedését, akkor ez lenne az első tényleges emberi behatás az éghajlatra, megelőzve az ősi földművelőket” – számolt be Chris Field, a Carnegie Instituion egyik munkatársa, a tanulmány egyik társszerzője.
„Eddig ugyanis az volt az elképzelés, hogy először hétezer évvel ezelőtt, a földművelés megjelenésével befolyásoltuk az éghajlatot az erdők kivágása és az újfajta növények termesztése által” – tette hozzá Field.

Korábban a mamutpopuláció egyedszámának csökkenése és az éghajlatváltozás között nem láttak összefüggést, de amint ezek a növényevő jószágok 15 000 évvel ezelőtt kihaltak, a növényzet burjánzani kezdett. Ez hozzájárult az északi félteke egyes területeinek (Szibéria és Észak-Amerika) felmelegedéséhez, melynek mértéke 0,2 Celsius-fok átlaghőmérséklet-növekedés több évszázadon át. A mostani felmelegedés ezzel szemben akár 1 Celsius-fokos emelkedést is hozhat.

Az ősember okozta felmelegedés eltörpül tehát a mai mellett, ugyanis a XX. század eleje óta a Föld hőmérséklete 0,74 Celsius-fokkal nőtt, az Északi-sarkon pedig ennek a duplájával – az Intergovermental Panel of Climate Change beszámolója szerint.

A tanulmány az Északi-sarkon elburjánzó növényzet által bekövetkezett felmelegedés 25%-át a mamutok kihalásának tulajdonítja. Ha az ősemberek vadászata hozzájárult a nagy emlősök pusztulásához, akkor ők is felelősek az éghajlat megváltozásában.

„Nem állítjuk, hogy nagyban befolyásolták az éghajlatot – mondja Field – Nem is az a tanulmány lényege, hogy nagy volt az emberi behatás. Hanem az, hogy emberi behatás volt.”

Megvizsgálták még az alaszkai, a szibériai és a kanadai Yukon-területén lévő tavak üledékeinek pollen értékét, mely alapján rekonstruálni tudták az erdők növekedési mértékét, ahol egykor a mamutok éltek. Megvizsgálták még a modernkor mamutjainak is nevezhető afrikai elefántok viselkedését: az elefántok is inkább a fák leveleivel táplálkoznak, mint az alacsonyabb tápanyagértékű füvekkel.

A Föld éghajlata már akkor is melegedett, amikor a mamutok még nem haltak ki, de arra van bizonyíték, hogy a növényzet nagymértékű elterjedése követte, és nem megelőzte az óriásemlősök kihalását. „Mindössze azt akartuk mondani, hogy a növényzet elterjedésének nagy mértéke a mamutok kihalásával áll összefüggésben.” – mondta Field –

„Annak a mértékét nem lehet megmondani, hogy a mamutok kihalása mennyiben függ össze az emberi vadászattal. Hogy az emberek taszították-e végérvényesen a kihalásba a mamutokat, az még tudományos viták tárgya marad.”

Az emberek irtották ki a mamutokat? „Biztos vagyok benne, hogy bármit is tettek, nem láthatták tetteik hosszú távú következményeit.” – mondta Field.