Érdekességek

Akadémiai székfoglaló a klímaváltozás hatásairól

A természeti katasztrófákkal kapcsolatos kutatási eredményekről tartotta székfoglaló előadását az MTA-n a Nemzetközi Geodéziai és Geofizikai Unió magyar származású ausztrál elnöke, Tom Beer, az Akadémia tiszteleti tagja.

Tom Beer, az Akadémia tiszteleti- és a klímaváltozás hatásaival foglalkozó Nobel-békedíjas kormányközi bizottság tagja ezt megelőzően megbeszélést folytatott Németh Tamással, az MTA főtitkárával – olvasható az MTA honlapján. A két tudós tanácskozásán Tom Beer részletesen tájékozódott a közelmúltban történt vörösiszap katasztrófa fejleményeiről, az Akadémiai kutatócsoport munkájáról és eredményeiről, illetve a kárelhárítás folyamatáról. Tájékoztatóján az MTA főtitkára kiemelte és példaértékűnek nevezte azt a tudományos és civil összefogást, amely a katasztrófa nyomán a térségben kialakult.

Németh Tamás beszámolt az Akadémia helyszíni vizsgálatokban és kárelhárításban betöltött meghatározó szerepéről, kiemelve, hogy a katasztrófavédelem szakemberei az akadémiai kutatócsoport által végzett méréseket használják fel munkájukhoz. – A szakemberek és kutatók a katasztrófa első pillanataitól kezdve három fő feladatra helyezték a hangsúlyt: a szennyező anyag Dunába történő beáramlásának megakadályozására, az iszap szárazföldi terjedésének megfékezésére, illetve egy tudományos monitorozó rendszer helyszíni kiépítésére – válaszolta Németh Tamás Tom Beer professzor kárelhárítással kapcsolatos kérdésére. Az MTA főtitkára hangsúlyozta: annak, hogy a vörösiszap tároló átszakadása ennyire súlyos következményekkel járt részben az az oka, hogy semmilyen előzetes terv nem készült ilyen vészhelyzetre. A problémát súlyosbítja az is, hogy a környéken élő emberek nem voltak tisztában a tározókban lévő anyag káros hatásaival, így nem is voltak felkészülve egy lehetséges katasztrófára. Németh Tamás rámutatott arra is: az üzem szakemberei nem tettek meg mindent annak érdekében, hogy a tárolóban lévő vörösiszap erősen lúgos kémhatását a megfelelő módszerekkel csökkentsék, így a rossz időjárási körülmények mellett ez is hozzájárult a katasztrófa súlyosságához.

Tom Beer azt hangsúlyozta, hogy az eseményeket külföldről követve is egyértelmű volt:
Magyarország gyorsan és hatékonyan reagált a katasztrófa helyzetre. A megbeszélést követő székfoglaló előadását az ausztrál tudós az elmúlt néhány évtized természeti kockázatokkal és katasztrófákkal kapcsolatos kutatási eredményeire, és az azokra alapozott előrejelző modellek ismertetésére építette. – Hatalmas különbség van a természeti katasztrófák hatásait tekintve a fejlődő és fejlett országok között – hangsúlyozta Tom Beer, szembeállítva a 200 ezer halálos áldozatot követelő, a Richter-skála szerinti hetes erősségű haiti-i földrengést a hasonló erejű, de egyetlen halálesettel sem járó új-zélandi katasztrófával.
A környezetvédelemmel foglalkozó kutató úgy véli: az építkezésre vonatkozó szabályok rendkívül nagy szerepet játszanak abban, hogy egy-egy országban milyen következményei vannak a természeti csapásoknak. – A fejlődő országokban sokkal nagyobb az emberveszteség, a fejlett országokban pedig inkább az infrastruktúrában keletkezik kár – hangsúlyozta Tom Beer, aki a jövőt illetően nem túl derülátó. – A helyzet valószínűleg csak rosszabb lesz – mondta, – a hidrometeorológiai katasztrófák száma évről-évre világszerte növekszik.

A kutatók egyelőre nem tudják biztosan, hogy csupán a hatékonyabb adatgyűjtés következménye a statisztikailag is jelentős növekedés, vagy a klímaváltozás valóban több természeti katasztrófát okoz. Az emberiség létszámának növekedését figyelembe véve pedig az is könnyen belátható, hogy a jövőben egyre több emberi áldozattal járó természeti katasztrófáról hallunk majd – mondta az ausztrál kutató, hozzátéve: a kockázat veszélye még nagyobb, ha számolunk azzal a lehetőséggel is, hogy a klímaváltozás valóban növeli a természeti katasztrófák gyakoriságát. A professzor a klímaváltozás nemkívánatos hatásainak megfékezését részben a légköri üvegházhatást jelentősen csökkentő bioüzemanyagok elterjedésétől várja.

A korábban ígéretesnek vélt hidrogén üzemanyaghoz képest, amelynek előállítása az üvegház hatású gázok koncentrációjának a növekedéséhez vezet, a biodízel jóval kedvezőbb hatású a környezetre – mondta Tom Beer. A tudós kiemelte, hogy a 12 százalékban vizet tartalmazó úgynevezett aquadízel üzemanyagként történő elégetése jelentősen kevesebb káros gáz kibocsájtással jár, mint a hagyományos üzemanyagok felhasználása, és a levegőt sem szennyezi annyira. A kutató ugyanakkor arra is rámutatott: az alternatív üzemanyagok egyelőre nehezen vetik meg lábukat a piacon. Tom Beer Budapesten született 1947-ben. 2004 óta a tudomány doktora.

Ausztrália Tudományos és Ipari Kutatási Szervezete (CSIRO) Tengerészeti és Légköri Kutatóintézetének tudományos kutatója, a Nemzetközi Geodéziai és Geofizikai Unió elnöke. Szűkebb szakterülete a környezetvédelem és a meteorológia. Kutatási tevékenysége az atmoszférához, az időjáráshoz kapcsolódik. Néhány évig az ausztrál kormány környezetvédelmi tanácsadójaként dolgozott. Ekkor kezdett el foglalkozni jelenlegi kutatási területével, a biológiailag megújuló erőforrásokkal, a növényi eredetű bioetanollal és a biodízellel. Jelentős mértékben hozzájárult a klímaváltozás problémájával foglalkozó kormányközi szervezet (IPCC) eredményeihez. A tudományos közösség a szervezet munkáját 2007-ben megosztott Nobel-békedíjjal ismerte el.