Érdekességek

Tudománnyal és ökotrillerrel hódítanak a finnek

Nem meglepő módon skandináv országból érkezett az ötlet: Risto Isomäki finn környezetvédelmi aktivista, számos sci-fi és ismeretterjesztő mű szerzője a Finnagora szervezésében tartott szemináriumon mutatta be magyarul is megjelent művét, amely ijesztő képet fest arról, hová is vezethet a klímaváltozás.

Az eredetileg 2005-ben megjelent könyv, illetve képregény itthon a Nyitott Könyvműhely kiadó gondozásában látott napvilágot. A finn szervezet rendezésében megtartott csütörtöki rendezvényen a könyvbemutató mellett a fenntarthatóság témakörével foglalkozó előadások segítettek felvázolni, mit tehetünk, hogy elkerüljük a jövőbeni katasztrófát.

A Finnagora 2004-ben alapított szervezet, többek között a finn kultúra „exportjával”, oktatási, tudományos és gazdasági együttműködést szorgalmazó tevékenységgel foglalkozik. Igazgatója idén év elejétől Harriet Lonka. Az új vezetők mindig valamilyen új színnel gazdagítják a Finnagora tevékenységét – Lonka asszony eredeti végzettsége geológus, így nem meglepő, hogy a tudományos életben való együttműködés erősítését szeretné elérni az elkövetkezendő években.

Ennek első lépése volt a csütörtökön a Finn Nagykövetségen (amellyel a szervezet közös székhelyen működik) megrendezett szeminárium, amelynek központjában a fenntarthatóság állt – jól tükrözte ezt a meghívott előadók köre is: Ámon Ada, az Energiaklub vezetője, Jolánkai Márton professzor, a gödöllői Szent István Egyetem Növénytermesztési Intézet igazgatója, és Stoll Barbara, a Greenpeace kampánymenedzsere járták körbe a témát és a hazai viszonyokat.

Isomäki a világ számos pontján vett részt környezetvédelmi projektekben, többek között Afrikában és Indiában is, így a fenntarthatóság témakörében tapasztalt szakértőnek számít. Könyveire jellemző, hogy tudományos alapossággal, ugyanakkor az átlagolvasó számára is érthetően járják körül a témát; műveivel több finn irodalmi díjat is elnyert. A szemináriumot megnyitó előadásában nem kímélte a hallgatóságot: mesélt többek között a sarki jég olvadásának ijesztő statisztikáiról, a tengerek elsavasodásának folyamatáról és a tengerszint emelkedésének félelmetes lehetőségeiről – ráadásul, ahogy fogalmazott, „ez sci-finek hangzik, ugyanakkor sajnos az utolsó szóig igaz”. Egy hallgatói kérdésre felelve (nevezetesen hogy mi a véleménye az atomenergia alkalmazásáról) pedig újabb ijesztő perspektívák kerültek elő: Isomäki, bár korábban támogatta a nukleáris energia alkalmazását, most határozottan elutasítja, többek között azért, mert szerinte a hulladékká vált nukleáris anyag könnyen terroristák eszközévé válhat.

A borzongató bevezetés után némileg higgadtabb hangnemben folytatódott a konferencia: Ámon Ada, az (egyébként napra pontosan 20 éves fennállását ünneplő) Energiaklub igazgatója „próbált pozitív lenni, bár a szervezet inkább kritikus hangvételéről ismert”. Ahogy rámutatott, a fenntartható jövő szempontjából az energia hatékony felhasználása éppoly fontos, mint a megújuló energiaforrások hasznosítása. Az Energiaklub álláspontja szerint az energia 60%-át hatékonyabban fel lehetne használni, a legtöbb fogyasztónak azonban nincs pénze a korszerűsítésre.

Jolánkai professzor előadásának célja viszont bevallottan az volt, hogy elbizonytalanítsa a hallgatóságot. Többek között megtudhattuk tőle, hogy a mezőgazdaság a szén-dioxid lekötése útján is nagy szerepet játszhat a klímaváltozás megelőzésében, energianövényként pedig hihetetlenül sokféle faj lehet használható: többek között akár a burgonya, cikória és articsóka is. Megtudhattuk azt is, hogy elvileg az ország által felhasznált összes üzemanyagot meg tudná termelni az itthoni mezőgazdaság: az átállásnak mindössze 10,75 milliárd dolláros költsége lenne. A professzor szerint az átállást „meg lehet csinálni, csak nem vagyunk abban az anyagi helyzetben” majd a hallgatóság nagy derültségére hozzátette – „még”.

Stoll Barbara, a Greenpeace előadója rálicitált a korábbi előadók bemutatta számításokra: a Greenpeace szerint ugyanis egyáltalán nem lehetetlen, hogy Európa 2050-re 100%ban megújuló forrásokból fedezze energiafogyasztását. A The Energy Revolution néven kiadott, a német DLR-rel együttműködve kidolgozott dokumentum számadatokkal támasztja alá az elképzelést, követeléseik között olyan elvárások szerepelnek, mint a szennyező energiatermelő iparágak támogatásának csökkentése, az energiapiac torzulásainak kiküszöbölése, a szennyező fizet alapelv bevezetése vagy az elektromos hálózat átalakítása. A Greenpeace szerint leginkább a nap és szél energiájára, illetve (szigorú kikötésekkel) a biomassza alapú energiatermelésre kéne támaszkodnunk. Az elképzelést 25 uniós tagállamra dolgozták ki, azonban jövőre tervezik megjelentetni a hazai viszonyokra kidolgozott forgatókönyvet is.

Risto Isomäki szavai zárták a délelőtti programot – ebben a szakember a hallgatóság derültségére pesszimistának nevezte a Greenpeace forgatókönyvét. A programot délután ünnepélyes könyvbemutató és fogadás zárta.

A szeminárium igazán hatásos kedvcsinálója volt a további, a finn-magyar tudományos együttműködést célzó eseményeknek, amelyeket a héten, november 9-10. között a Magyar Tudományos Akadémián megrendezett Finn Tudomány Napjai folytatnak. A programokról részletesen itt tájékozódhatunk.