Érdekességek

Tölgyóriások konferenciája

A változatos szakmai program során a résztvevők számos előadás és diszkusszió során vitatták meg a hazai és külföldi erdőssztyeppek helyzetét. A konferencia zárónapján terepi kirándulás keretében ellátogattunk a Nagykőrös melletti LIFE projektterületen található tölgyerdőbe, és megcsodáltuk a híres Pálfáját is.

A pusztai tölgyesek a legveszélyeztetettebb élőhelyek közé tartoznak hazánkban. A korábban az Alföld nagy részén megtalálható ligetes tölgyesekből mára már alig maradt néhány kisebb folt. Egy ötéves LIFE pályázat keretében az egyik utolsó pusztai (homoki) tölgyes fennmaradását sikerült biztosítani Nagykőrös határában. Az idén lezáruló projektet a Duna-Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság, a WWF és Nagykőrös Önkormányzata közösen valósítja meg az EU és a Vidékfejlesztési Minisztérium támogatásával.

A projekt keretében az idegenhonos özönnövényeket 400 hektáron visszaszorítottuk, helyükre őshonos fafajokból álló erdőt ültettünk. Megnyitottuk a Pálfája erdei Oktatóközpontot, amely egyre népszerűbb a közelben élők és a távolabbról idelátogatók körében.

A nagykőrösi LIFE program és a világon kizárólag a Duna-Tisza közén élő, fokozottan védett tartós szegfű (Dianthus diutinus) megőrzését célzó LIFE pályázat keretében a hétvégén nemzetközi konferenciát rendeztünk. Itt a pusztai tölgyesekhez hasonló erdőssztyepp élőhelyek kutatói, szakértői és gyakorlatban itt dolgozó erdészek osztották meg ismereteiket a résztvevőkkel. A nagykőrösi élőhely-rehabilitációs munka eredményei mellett a Kárpát-medence más területeiről, a törökországi száraz tölgyesekből és az ukrán sztyeppékről származó tapasztalatokat is megismerhettük.

Varga Zoltán professzor nyitó előadása az egész eurázsiai erdőssztyepp-övről adott áttekintést. Ezt követték a Kárpát-medence határainkon kívüli és azon belüli erdőssztyeppjeinek – főként a homoki tölgyeseknek – bemutatása, neves hazai és külföldi előadók tolmácsolásában. Megtudtuk többek között, hogy az idős pusztai tölgyesek védelme kulcsfontosságú, mivel regenerációs képességük igen gyenge. Ahol állományaik elpusztulnak, ott a helyreállításra kevés remény van. Érdekes beszámolót hallottunk arról, hogy milyen esélyekkel lehet fenntartani egy homoki tölgyest városi körülmények között – erre találunk példát Nyíregyházán. Az idős tölgyfák erdei életközösségekben betöltött szerepéről egy német kutató számolt be, kiemelve, hogy a hőscincér lárvái valóságos mérnöki munkát végeznek a korhadó fában, ezáltal más fajok számára is élőhelyet teremtenek.

A szakmai program további részében fogalmat kaphattunk ritka szegfűfajunk, a tartós szegfű visszatelepítésének nehézségeiről éppúgy, mint az útmezsgyék szerepéről a természetvédelemben. Fontos hangsúlyt kapott az élőhelyet érintő problémák bemutatása is, így az veszélyesen terjedő, ún. invazív növények megfékezésének lehetőségei, a talajvízszint süllyedésének valós adatokra támaszkodó értékelése, vagy a növekvő létszámú vadállomány növényzetre gyakorolt hatásának elemzése. Természetesen az erdőgazdálkodás régi és új módszereinek megvitatása ugyancsak a szakmai program központjában álltak. Az egyes szekciók után volt idő a vitás pontok körüljárására is.

A konferencia utolsó napján terepi kirándulást szerveztünk a LIFE projektterületre. A túra célja az volt, hogy a résztvevők saját szemükkel is lássanak egy hazánkban található homoki tölgyest, így személyesen is megtapasztalhatták azt, amiről az előző két napban beszéltünk. A kirándulás első részében bejártuk a Nagykőrös határában lévő tölgyerdő egy részét, majd ellátogattunk a Pálfája erdei Oktatóközpontba és megtekintettük a híres Pálfáját is. A hatalmas tölgyóriás a legendás 7 jelzőfa egyike, korát a szakemberek több mint 400 évesre becsülik. A Duna-Ipoly Nemzeti Park 10 állomásos tanösvényt hozott létre mellyen bejárható a Pálfája erdő.