Érdekességek

Tengeri élőlényekre is veszélyes az UVB sugárzás

Egy nemzetközi kutatócsoport szerint a megnövekedett ultraibolya-B sugárzás a feltételezettnél jelentősébb szerepet játszik a tengeri állat- és növényvilág pusztulásában.

Az 1970-es évektől egyre elterjedtebb halogénezett szénhidrogének (CFC) túlzott használata az ózonréteg elvékonyodását, illetve ózonlyukak kialakulását okozta, ezért 1987-ben elfogadták a Montreáli Jegyzőkönyvet, amely Carlos Duarte, a Nyugat-Ausztráliai Egyetem professzora szerint két kulcsfontosságú tévedés forrása.

Egyrészt a Jegyzőkönyv az ózonrétegre ártalmas gázok kibocsátásának csökkentésével megoldottnak tekintette a problémát, a professzor azonban úgy gondolja, még nem tudhatjuk, hogy valóban hatékony volt-e az intézkedés. Másrészt a szövegben az szerepelt, hogy az UVB sugárzás nem képes az óceánok mélyéig hatolni, ezért sem foglalkozott mostanáig a tudomány komolyabban annak vízi élőlényekre gyakorolt hatásával. A kutatócsoport eredményei a fenti állítás ellenkezőjét bizonyítják.

A tudósok 1784 kísérlet alapján állapították meg, hogy az UVB sugarak leginkább az algák és korallok szervezetét, a rákok és halak lárváit és ikráit károsítják, amelyek a tápláléklánc legalján helyezkednek el, ezért az erős sugárzás a globális felmelegedéshez hasonlóan az egész ökoszisztéma egyensúlyát súlyosan veszélyeztetheti.