Érdekességek

A NASA Hubble galériája nagyobb és szebb, mint valaha

A legtöbb felfedezett mélyég-objektum már szerepel a Messier katalógusban, amit Charles Messier,  korának híres francia asztrológusa alkotott meg az 1700-as évek közepén. A megalkotás pillanatában Messier egy üstököst keresett, ami relatíve kicsi volt, de a jegesen csillogó égitest hajlamos volt lenyűgöző, akár teleszkóp nélül is látható fénycsóvát hagyni maga után.

Ahogy Messier az eget fürkészte üstökösök után kutatva rendre megzavarták a figyelmét bizonyos szürke homályos objektumok, amikről ma már tudjuk, hogy távoli galaxisok, ködfoltok vagy csillaghalmazok voltak. Még abban a korban is, Messier tudta, hogy ezek a „betolakodók” nem üstökösök voltak, mivel statikusan reagáltak a mellettük elhaladó csillagokkal, míg egy üstökös sokkal inkább csak keresztül haladt volna rajtuk.

Messier dokumentálta a „hamis üstökösöket”, hogy csillagász kollégái ne essenek abba a hibába, hogy összekeverik őket valódi üstökösökkel. Talán Messiernek még kellemetlenséget jelentettek a maga idejében, a jelenkor asztronómusainak – valójában főként amatőrök – többsége úgy véli, hogy a katalógusban lévő égitestek egyikei a bolygónkról látható legszebb és legizgalmasabb égi jelenségeknek.

messier-hubble-update-10

A felülvizsgált katalógus összesen 110 objektumot tartalmaz, talán a legnagyszerűbb képeket, amik égitestekről valaha készültek. Köztük van például az M104, ami Sombrero Galaxisként is ismert és a drámai Crab Nebula (M1), ami a katalógus legelső tagja volt.

Most további 12 képet adtak a Hubble Galériához, beleértve 2 gömb-csillaghalmaz látképét és galaxisok egy egész hadát. Így a Hubble kollekció 76 elemből állóra bővült.

A listába vett galaxisok között pedig ott van az M58 névre keresztelt spirál galaxis, ami durván 62 millió fényévre van a Földtől, így a listában jelenleg ennek a legnagyobb a Földtől való távolsága. Az M58 magja még a fiatal csillagok fényintenzitásával lángol, míg a spirális galaxis meglehetősen baljóslatú és elsöprő karjai viszonylag kevés bizonyítékát sejtetik a lehetséges sztárképződésnek.

A többi felvett galaxis szerkezete már nem olyan egyértelmű, mint az M58-é; köztük az elliptikus M89-é, ami nem bocsát ki sokkal több fényt magából, mint egy apró szentjánosbogogár az űr sötétjével szemben. Az M89 alakja meglehetősen nehezen behatárolható és bonyolult, de a csillagászok szerint közel 100 milliárd csillagot és 2000 gömbhalmazt rejthet magában.