Interjúk

„Nem vagyok egy Captain Planet” – interjú Kőhalmi Zoltánnal.

A SZIN-en lépett fel Kőhalmi Zoltán, akivel több mint egy órás dedikációt követően ültünk le beszélgetni.

Tiszta Jövő: Számoltad, hogy mennyi autogramot osztottál?
Kőhalmi Zoltán: Nem számoltam, meg kellett volna kérdezni, mert szegények nem csak sorban álltak, még sorszámot is kaptak. Már- már gépiesített volt ez a dolog: hostess, aki terelgeti az embereket, fotós, és egy harmadik ember, aki a tollat adja a kezembe. Biztos így lehet mindezt kordában tartani. Így is tovább tartott, mint maga a műsor. De nem a műsor volt rövid, hanem sok volt a rajongó!
TJ: Milyen érzéssel tölt el, hogy nagy együtteseknél is több rajongótok van?
KZ: Jól eső érzés látni, hogy kevés olyan zenekar van, amelyiknek akkora lenne a rajongótábora, mint nekem (nevet). Mindig mondják szórakozásból egymásnak a fellépők, hogy ne tévesszen meg a siker. Én azért próbálom szintjén kezelni ezt. Nyilvánvalóan a televízió hatalma az, ami kiemel minket a többi előadó közül. Valószínű, hogy ha többet lenne a tv-ben a Balkán Fanatik, akkor miattuk is többen állnának sorba.

TJ: Törekszel arra, hogy ne vállalj túl sok fellépést?
KZ: Elég sok fellépést vállalok, de csak annyit, amennyit jó kedvvel tudok végigcsinálni. Nem szeretném, hogy csak arról szóljanak ezek a fellépések, hogy mi történt velem a benzinkúton, vagy az előző fesztiválon. Vannak kollegák, akiknek csak ebből áll. A közönség érzi, ha nem szívből csinálod, és csak a fellépő tehet róla, ha nem nevetnek a poénokon. Látják, ha sietsz, vagy nézed az órádat, hogy mikor kell elindulnod.
A másik, amire törekszem, hogy ne használódjak el. Ezért csak színpadon lépek fel. Nem szerepelek reklámokban és a bulvár médiában. Nincs benne a keresztrejtvényben, hogy Kőhalmi Zoltán gondolata, vízszintes nyolc.
Tudatosan törekszem arra, hogy az emberek úgy gondoljanak rám, mint humoristára. Nem az ember a joghurt reklámból, vagy valamelyik bulvárlapból. Vannak kollegák, akik szerint túlságosan arisztokrata módon állok ehhez a dologhoz, de szerintem mindenki maga dönti el, hogy mit akar és mit vállal. Én olyan humoristákon nőttem fel, akik nem voltak celebek és közszereplők. Hofi Géza magánéletéről semmit sem tudtunk meg. Mégis, azt kell, hogy mondjam, nála jobb humoristát keveset lehet mondani.
TJ: Itt az ősz, kezdődik a rádiókabaré szezon. Mikor lesz az első felvétel?
KZ: A napokban vesszük fel a szeptemberi kabarét. Teljes pánikban vagyok, és a műsort is össze kell valahogyan állítani. Az az igazság, hogy én a rádiókabarén nőttem fel. Nekem a rádiókabaré olyan, mint az asztal vagy a derékszög: alapvető dolog. Sok minden megváltozott mióta odakerültem. Nem miattam, tehát nem is miattam hallgatják kevesebben… Amikor én gyerek voltam, a rádiókabaré az egyik legfontosabb médium volt. A poénokat másnap a villamoson és a buszon hallottad vissza.
Ha hívnak, akkor nagyon szívesen megyek, és remélem, hogy vicceseket fogok mondani, de hogy mit, az még igen-igen plasztikus.
TJ: Mit szólsz, hogy a fesztiválok is egyre több környezetvédő lépéssel állnak elő?
KZ: Maximálisan támogatom.  Az asszonyt arra már sikerült rávennem, hogy a szelektív hulladékot ne autóval vigye el a sarokra, hogy amennyit kedvez a bolygónak, ne ártson neki rögtön ugyanannyit. Nem vagyok egy ökoterrorista, és nem vagyok Captain Planet sem. Valahol a kettő között állok. David Attenborough módjára nézem, ahogy mások tönkreteszik a környezetet.