Interjúk

„Szélmalomharcot vívunk” – interjú Horváth Zsolttal, a Levegő Munkacsoport igazgatójával.

A Levegő Munkacsoport igazgatójával beszélgettünk autókról, plázákról, és az ország helyzetéről - természetesen környezetvédelmi szemszögből.

Tiszta Jövő: Mióta vagy tagja a Levegő Munkacsoportnak?
Horváth Zsolt: 2006 óta vagyok a Levegő Munkacsoport alkalmazott igazgatója. Előtte a Madártani Egyesület igazgatója voltam.
TJ: Egyszerre több szervezetnél is töltesz be pozíciót.
HZS: Így van. A Madártani Egyesület országos elnökségének vagyok a tagja és mellette a Fejér megyei csoportnak az alelnöke. Ez tulajdonképpen önálló egyesületként működik, bár nem önálló jogi személy. Ezen kívül van néhány alapítvány, melyek munkáját segítem, de mindegyik a környezetvédelemhez kötődik.
TJ: Minek köszönhető ez a nagyfokú környezetvédelmi érdeklődés?
HZS: Először kertésztechnikusnak tanultam, majd agrármérnök lett belőlem, később a szegedi egyetemen környezetvédelmi szakmérnöki képesítést szereztem. Közben még lett egy mérlegképes könyvelői oklevelem, majd ezt megfejeltem egy közgazdász másoddiplomával is. Tanulmányaim túlnyomó része a biológia, a természettudományok, a növény- és állattan köréhez kapcsolódott. Először az üzleti életben dolgoztam, mert rögtön nem tudtam elhelyezkedni környezetvédelmi területen. Könyvelői munkámat 1998-ban a Madártani és Természetvédelmi Egyesület igazgatóhelyettesi posztjára cseréltem. Így kerültem a civil szektorba, amit nem bántam meg.
TJ: Minek köszönhető ez a váltás?
HZS: A versenyszférában sokszor napi 16-18 órát dolgoztam, láttam hogyan játszák ki a szabályokat, és hogy mire fordítják a profitot. Hiányzott belőle számomra a társadalmi érzékenység, az önzetlen tenni akarás. 4 év után felmondtam és szerethető célokat kerestem magamnak. Azóta is hálás vagyok az MME-nek, ahol végül megtaláltam az egyéniségemhez legjobban illő feladatokat.  Ugyanakkor ma  Magyarországon nem lehet egy háromgyermekes családot civil munkából eltartani, így továbbra is könyvelek, melyből kiegészíthető a családi kassza.  A civil szervezeti munkánál azonban senki nem a jövedelmet tekinti az egyedüli értékmérőnek.  Egyfajta szolgálat az, amit csinálunk. Ha az unokáimmajd megkérdezik, hogy nagypapa te mivel foglalkoztál életedben, akkor büszkén mondhatom majd: hozzájárultam ahhoz, hogy emberek tízezrei megismerhessenek egy másfajta életszemléletet, mellyel teljesebb és tudatosabb életük lehet.
TJ: Milyen feladat várt a Levegő Munkacsoportnál?
HZS: Egyfajta válságkezelő szerep jutott nekem, de mára sikerült egy olyan szervezetet kialakítani, ami jól reagál a mostani kihívásokra. Pozitív szervezeti kép kialakításán dolgozunk, egy olyan szerethető szervezetén, melynél a megkerülhetetlen szakmai tudás és a társadalmi igények kielégítése optimális arányban van egymással. Persze továbbra is nagyon jelentős lobbi tevékenységet folytatunk például jogszabály módosítások érdekében és nem riadunk vissza a konfrontációtól sem, ha a környezeti érdekek, vagy az egészségvédelem azt megkívánja.
A küzdelmek a mindennapjainkat áthatják: egy egyszerű fakivágás vagy bevásárlóközpont építés, egy rendezési terv, logisztikai központ építése ezek mind valamilyen módon a biológiai sokféleséget veszélyeztetik, vagy állampolgári jogokat sértenek. Itt nem mindig az építkezésekkel van elsősorban baj. A fő probléma, hogy ezek forgalmat vonzanak, mely szennyező anyag és zaj kibocsátással jár. A beruházók általában nem szeretik elismerni, hogy ennek környezeti hatása is van, sokszor Nem teszik meg azokat a minimális intézkedéseket sem, amire a törvény kötelezi őket.
Egy bevásárló központok építésénél gyakori, hogy megpróbálnak a törvény által előírt minimális zöld területi arányoknál kevesebb zöld területet hagyni. . Minél több beton és szintterület a profit érdekében – ez a vezérmotívum. A zöld területeket letudják egy 20-50 cm-es földborítású, mélygarázs feletti, maximum cserjeszintet megengedő zöldterülettel, ami valljuk be, nem valódi zöld terület. Elveszítjük az altalajjal közvetlen kapcsolatba lévő növényzetet, mellyel szegényebb lesz a városi ember kultúrkörnyezete is.
Mi kizárólag lakossági bejelentések alapján dolgozunk, hiszen társadalmi szervezet vagyunk.  A segítségünk természetesen ingyenes a telefonos segítségnyújtástól egészen a bírósági jogi képviseletig. A tavalyi évben valamivel több, mint 3000 lakossági ügyünk volt. Mindegyiket térítésmentesen láttuk el. Négy kollega dolgozik a Környezeti Tanácsadói Irodának nevezett szervezeti egységünknél, ahol a hét öt napján várjuk a telefonos, vagy személyes bejelentéseket.

TJ: Mi biztosítja a működéshez szükséges anyagi forrásokat?
HZS: Ez nagyon sokrétű. Az éves költségvetésünk 70 és 100 millió forint között van. Ebből tizennégy főállású dolgozót fizetünk. Ezen kívül irodabérlet a város központjában, mivel a hivatalok és intézmények közel vannak. Teszem hozzá, hogy a város legszennyezettebb pontján vagyunk, és nyáron, az asztalainknál az egészségügyi határérték feletti porszennyezést lehet mérni.
Az elmúlt 3-4 évben meglehetősen sikeresek voltunk az Európai Uniós pályázatokban. A Nemzeti Civil Alapprogramnál mindig is az első húsz pályázó között voltunk, ami nagyon dolog, hiszen több mint ötezer pályázó van ebben a rendszerben. Ez rendszeres ellenőrzést is von maga után, így a mi gazdálkodásunk teljesen átlátható.
Vannak saját tevékenységeink is. Tanulmányok készítése közlekedéssel, externáliákkal, vegyi anyagokkal kapcsolatban. Esetleg kamionforgalom és vasúti közlekedés összehasonlítása.  Utóbbihoz kapcsolódik egy Európában egyedülálló, a közlekedés társadalmi költségeit bemutató tanulmány elkészítése. Ezen kívül beszélhetünk nagyon szerény, a teljes költségvetés 0,1%-át kitevő magánszemélyi adományokról. A külföldi szervezetekkel történő közös pályázatok és a nemzetközi projektekben való részvétel a költségvetés 10-15%-át biztosítja.
A környezetvédelmi minisztériumtól kb. a költségvetésünk 1-2 százalékot kapunk. Ez nagyon érdekes, mert 6-8 évvel ezelőtt a költségvetésünk 20-30 százaléka a környezetvédelmi minisztériumtól származott.
Az EU-ból és Magyarországról származó bevételünk megoszlása kb. 50-50%.
TJ: Hogyan látod az ország helyzetét környezetvédelmi szemmel?
HZS: 2004-ben volt egy konferencia a Parlamentben nem sokkal az EU-s csatlakozásunk előtt. Ekkor én azt mondtam el felszólalásomban, hogy nagyon sok félteni valónk van. Akkor még nem lepett el minket a bevásárlóközpontok hada, a logisztikai bázisok, nem betonoztunk le mindent. Nem véletlenül Magyarország területének több mint 20 százaléka Natura 2000-es terület és még ezen kívül is nagyon sok értékes természetvédelmi területünk van.
Azt látom a 2004 óta eltelt időszakban, hogy folyamatosan veszítünk ezekből a területekből.
A jogszabálykörnyezet olyan irányba változik, hogy gyakorlatilag bármi kiemelt beruházásnak minősíthető és az állampolgárok beleszólása egyre csökken.
Sajnos a politikai oldalról sem támogatják a környezetvédelmet. Bizonyos politikai irányzatok sosem voltak a környezetvédelem élharcosai, mindig is egy megtűrt rosszként tekintettek rá. Sokszor környezetvédelmi iparról beszélnek, ami tükrözi a hozzáállásukat. Azzal nem lenne semmi baj, hogy a környezetvédelem a mezőgazdasági minisztérium fennhatósága alá került.  A probléma igazán ott van, hogy még nem látszódik, hogy ez hova, milyen irányba fog fejlődni. Egyelőre szkeptikus vagyok, és csak várni tudok, hogy mi lesz ebből az egészből.
Az elmúlt tíz évben tapasztalhattuk, hogy a környezetvédelem kiszolgálja a gazdasági érdekeket. Ezt a saját bőrömön is tapasztalhattam. Ahol a gazdasági erő és a pénz megvan, ott nagyon könnyen nyílnak meg az ajtók.
Ha egy beruházásnál környezetvédelmi hatásvizsgálatra van szükség, akkor azt a beruházó rendeli meg, így nyilván kedvező jelentés fog készülni. Kedvezőtlen vizsgálat esetén a beruházó mást bíz meg ennek elkészítésével, és a korábbit nem használja fel.
TJ: Mi a tapasztalatod a városokkal kapcsolatban?
HZS: Városaink is szennyezettek, zajosak, melynek elsődleges kiváltó oka a gépjárműforgalom. Havi 270.000.-Ft nettó jövedelem alatt nincs gazdasági racionalitása annak, hogy valaki saját gépkocsit tartson fenn, mégis napi 5-600ezer személygépjármű indul útnak csak Budapesten nap, mint nap. A forgalom lég és zajszennyezése jelentős stressz faktor, mely nagyban felelős a kialakuló betegségekért. Túlhajszoljuk magunkat – ha reálisan végiggondoljuk, kiderül, hogy egy átlagos fizetésből élő személy az átlagos gépjárműve fenntartása miatt évi 3 hónapot kell, hogy dolgozzon. Túlmisztifikált luxuscikk a gépjármű, és sokan tönkreteszik magukat azért, hogy fenntartsák autójukat. Pedig a tömegközlekedés, a kerékpár, a taxi, vagy épp szükség esetén az autóbérlés lehetőségét használva a legtöbb ember évi több százezer forintot takaríthatna meg úgy, hogy kényelmi és komfortérzete mit sem változna, sőt időt takarítana meg. Nem utolsó sorban pedig óriásit lépne a környezettudatos életmód irányába. Természetesen más a helyzet Budapesten és más a vidéki városokban, vagy kistelepüléseken.Sokan úgy gondolják, a Levegő Munkacsoport autó ellenes, pedig ez nincs így! Csupán azt szeretnénk elérni, hogy a rendelkezésre álló lehetőségek közül mindenki úgy válasszon közlekedési módot, hogy az ésszerű legyen és vegye figyelembe az egészséges környezet jogos igényét. Minél többen gondolják így, annál kevesebb lesz a stressz, annál élhetőbb és tisztább lesz városunk.
Nyugodtan mondhatjuk, hogy szélmalomarcot vívunk, amiben természetesen vannak üdítő pillanatok is.  Ezért érdemes csinálni.
Rendkívül fontosnak tartom, hogy érvényre jusson a szennyező fizet elv, mely azt jelenti, hogy a környezet állapotát rontó, szennyező tevékenységek fizessék meg az általuk okozott károkat. Megjóslom, hogy tíz év múlva azon szempontok alapján fog felépülni egy zöld adórendszer, amit mi már kidolgoztunk, és számos konferencián népszerűsítettük. Mennyivel egyszerűbb lenne a civil szervezetek és szakmai csoportok hangját már most meghallani.
TJ: A civil életben hogyan járulsz hozzá a környezetvédelemhez?
HZS: Nagyon keveset járok autóval. A három gyerek miatt lett autónk, de többnyire a garázsban áll. A vidéki utakra és a bevásárlásokra vesszük elő. A háztartást is igyekeztünk az energiatakarékosság jegyében kialakítani. A szigetelés, a nyílászárók, az energiatakarékos izzók is az energiaszükséglet csökkentését szolgálják, így éves szinten akár 50-60 ezer forintot tudunk a fűtésszámlán megspórolni.
Összegyűjtjük az esővizet és komposztálunk is természetesen. Nem, vagy csak nagyon ritkán járunk bevásárlóközpontokba, hanem a helyi vásárlási helyeket részesítjük előnyben, ahol a saját táskáinkba, kosarainkba pakoljuk a termékeket.Egy városi létben ezek megoldható és elvárható lépések.
Az energiahatékonyság nem a szegények sportja, hanem mindnyájunk felelőssége!

Dénes Gergely