Interjúk

„Az utolsó tyúkólra is feltették a fotovoltatikus elemet”

Dr. Illés Zoltán környezetügyért felelős államtitkárral beszélgettünk a sokat emlegetett Nemzeti Cselekvési Tervről, a vízügy helyzetéről és a Belgiumban alkalmazott gazdasági ösztönzőről.

Tiszta Jövő: Az utóbbi időben elég sokat lehetett hallani a Nemzeti Cselekvési Tervről, azon belül is a biomasszák hasznosítása körül alakultak ki nézeteltérések a kormánypártban. Mi az Ön véleménye ezzel kapcsolatban?
Illés Zoltán: Szeretném hangsúlyozni, hogy nagyon szívesen foglalok állást ebben a kérdésben, mert a klímaváltozás ügyét és a megújuló energiaforrások felhasználásának kérdését nem lehet elválasztani a környezetvédelemtől. Ugyanakkor tudni kell, hogy a kormányzati rendszerben Bencsik János az, aki az energiapolitikáért felelős. Neki két helyettes államtitkára van: Kovács Pál, aki a hagyományos energetikával foglalkozik, illetve Olajos Péter, aki a megújuló energiákkal foglalkozik. A Vidékfejlesztési Minisztériumtól a szervezési működési szabályzat szerint elvették a megújuló energiaforrásokat, a klímaváltozás ügyét és a széndioxid-kibocsátással kapcsolatos kérdéseket.
Ezzel együtt szívesen mondom el azt is, hogy a magyar kormány arról is döntött, hogy a megújuló energiaforrások tekintetében az erdő ugyan megújul – ez történhet 30 év alatt vagy 80 év alatt -, de mégsem tekintjük megújuló energiaforrásnak. Azaz nem támogatjuk az erdők tarra vágását. Miniszterelnök úr bejelentette, hogy még az állami tulajdonú erdőkben sem a profitorientáltságnak kell dominálnia, hanem a jóléti funkciókat kell biztosítani az erdőgazdaságok számára. Ez azt jelenti, hogy az Európai Uniós gyakorlatból a szálalásos technológiákat választjuk. Nem egyszerűen egyenként vesszük ki a fát abból a 100 hektáros területből, hanem mozaikszerűen történik a kitermelés. Tehát ahol nyílás támad, ott az erdőt felújítják és egy másik helyen folytatódik a kitermelés. Így egy százhektáros területen körülbelül az erdő 30%-a lábon kell, hogy maradjon.
Ha ezt nem tekintjük megújulónak, akkor a faanyag nagy energiatermelőkben történő elégetését – ami tűzifa, tehát nem használható bútorgyártási célokra – nem támogatjuk. Itt van az a polémia, ami Bencsik János és Lázár János között zajlott. Ennek nyoma van a magyar sajtóban, erre nem kívánok kitérni. Ezzel együtt szeretném megjegyezni, hogy a Vidékfejlesztési Minisztérium álláspontja és az én álláspontom az – összhangban a miniszterelnök úrral -, hogy a megfelelő mennyiségben keletkező tűzifa elégetését nem a nagy energiacentrumokban kívánjuk megvalósítani.
TJ: A felhasználás milyen módjai jöhetnek szóba?
IZ: „Milliónyi” kisméretű, a célnak megfelelő tüzelő berendezésben kell ezeket felhasználni. Családi házak, önkormányzatok fűtését és villamosenergia előállítását támogatjuk. Ez abból származik, hogy egy-egy nagy energiatermelő forrás működéséhez kevesebb ember kell, mint „százmillió” kicsihez. Ugyanakkor a diverzifikálás, a termelési források sokszínűsége adja a rendszer stabilitását. Így van ez a természetben is. Az ökoszisztéma esetében is a sok faj adja a rendszer stabilitását.
TJ: Mely alapanyagokból készült biomasszát tartja ideálisnak az energia előállítás szempontjából?
IZ: A biomassza tekintetében a mezőgazdasági hulladékot és az erdészeti hulladékot említeném. Elsősorban a fás szárúak jöhetnek szóba, nem a lágyszárúak, mert utóbbiak invazívak, kizsigerelik a talajt rövid távon. Azt tudni kell, hogy a fás szárúak közé tartoznak a nádak is, melyek felhasználását törvényekben, rendeletekben, gazdasági ösztönzőkben támogatjuk.
TJ: Milyennek látja a napenergia területén elért eredményeket?
IZ: Napenergia tekintetében 30 000 m2 napkollektor van hazánkban – ez majdnem semmi. Ezzel szemben például Ausztriában 3 000 000 millió négyzetméter. Belgiumban az egy kilowattórára vonatkozó étvételi árat megemelték 19 eurócentről 49 eurócentre. Szintén Belgiumban kötelezővé tették, hogy minden háztartástól fel kell vásárolni a megtermelt villamosenergiát.
Tehát ha napenergiáról beszélünk, akkor nem csak a melegvíz (napkollektorok), hanem a fotovoltatikus elemek, azaz napelemek tekintetében is jelentős előrelépéseket szorgalmazok. Ez azt jelenti, hogy 300 000 háztető és 300 000 napelem. Én egy olyan programot szeretnék látni a Fejlesztési Minisztérium részéről, amely a napenergia jóval nagyobb hasznosítását kezdeményezné.

TJ: A kötelező átvételi (KÁT) rendszerrel kapcsolatban tud valamilyen fejleményről?
IZ: Tárgyalás van a két minisztérium között, de konkrét tervezetről nem tudok. Ebben a pillanatban azt mondom, hogy nincs. A tetejébe a magasztos szép elvek, amelyekről beszélek semmit sem érnek, ha nincs mögötte a gazdasági ösztönző rendszer, mint ahogy Belgiumban csinálták. Tizenkilenc eurócentért a kutya meg nem mozdította az ujját. Negyvenkilenc eurócentes átvételi árért az utolsó tyúkólra is feltették a fotovoltatikus elemet, mert megtérült.
Ennyire egyszerű. A szabályozók megfelelőek kell, hogy legyenek, meglegyen a gazdasági ösztönzés és a pénz mögötte.
TJ: A szélenergia meglehetősen háttérbe szorult Magyarországon.
IZ: Szélenergia tekintetében én azt látom, hogy furcsa módon főleg az ország nyugati részén történtek meg ilyen jellegű fejlesztések. Ugyanakkor a déli és délkeleti országrészben semmi. Azt gondolom, hogy ez nem a szabályozóknak, hanem a különböző áramtermelőknek a stratégiájától függ. Ebben kellene változtatni.
A spanyol példát szeretném itt megemlíteni. Nyolc atomerőművük van és 2000-ben még sehol sem tartottak a szélenergia hasznosításának kérdésében. Jelen pillanatban világcsúcstartók.