Interjúk

„Senki ne várjon a másikra”

Béres Alexandrával a Telenor Android Workshopon beszélgettünk az egészséges életmód és a környezetvédelem kapcsolatáról, és többek között megkérdeztük, hogy mit tesz a környezetért a hétköznapokban.

Tiszta Jövő: Minek köszönhető, hogy a mai napon részt veszel ezen a rendezvényen és Peller Mariannal workshopot is fogtok tartani?
Béres Alexandra: A Telenor meghívásából vagyok itt, hiszen több mint tíz éve dolgozunk együtt. Az előadásban említett környezetbarát irodaház tervezésében is részt vettem a fitness egység kialakításánál. Általában a mozgás és a mozgástrendekkel kapcsolatban segítek, ezzel kapcsolatban veszek részt a mai workshopon, ahol az egészséges életmód, a fitness és környezettudatosság kapcsolatára hívjuk fel a figyelmet. Természetesen nagy örömmel vállaltam el a felkérést.
TJ: Milyennek látod az egészséges életmód, a mozgás és a környezetvédelem kapcsolatát?
BA: Az első gondolat, ami beugrik, hogy mindhárom dologgal foglalkozni kell és tenni kell érte. Úgy látom, hogy az emberek nagy többsége felismerte, hogy igény van az egészségesebb életmódra és a környezettudatosságra, de nagyon kevés százalékuk tesz érte. Ez egy nagy küzdelem és úgy gondolom, annál jobb, minél többet foglalkozunk a kérdéssel. Ezt senkire nem lehet ráerőltetni, mert amíg nem belülről jön és indul el a folyamat, addig nem is fog történni semmi.
TJ: Szerinted azzal, hogy az ismert emberek pozitív példát mutatnak, mennyiben tudnak hatással lenni az emberekre?
BA: A példák mindig jók, de abban szkeptikus vagyok, hogy bárkinek megváltoztatja az életét egyetlen példa. Ehhez szerintem belső motivációra van szükség. Az emberek életének megváltoztatásához rengeteg példára van szükség, de természetesen már egy is jó, és ahhoz mi nagyon szívesen csatlakozunk.
TJ: Fitness terem vagy természet? Miként lehet egyensúlyt teremteni a kettő között? Gondolok itt a nagyvárosi élet környezeti „korlátaira”.
BA: Szerintem mindenkinek van lehetősége például futni egyet a parkban. Maximum tíz percet utazni kell előtte, de azt a tömböt is körbefuthatjuk, ahol lakunk. A legolcsóbb és legjobb módja a sportolásnak, hogy kimenjünk a szabadba.
TJ: A hétköznapokon mit teszel a környezetért? Milyen praktikákkal járulsz hozzá a környezetvédelemhez?
BA: A szemetet természetesen szelektíven gyűjtöm. Vásárláshoz viszek magammal papírtáskát, tehát nem kérek minden alkalommal műanyag zacskót. Nem dohányzom és mindig tisztán tartom a környezetem. Ha bárhol szemetet látok biztos, hogy felveszem és másnak is szólok. Igyekszem minél többet gyalogolni és biciklizni.

TJ: Minek köszönhető, hogy egészséges életmódot folytatsz?
BA: Hat éves koromtól fogva sportolok és a családom is mindig ilyen életmódot folytatott. Utóbbi is nagyban hozzájárult ahhoz, hogy egészségesen éljek. A környezettudatosság az utóbbi években lett része az életemnek.
TJ: Szerinted mennyire nyitott a magyar társadalom a változásra, arra, hogy az emberek környezettudatosabban éljenek?
BA: Nagyon lassúnak érzem ezt a változást. Mivel sokat járok külföldön, látom hogyan élnek a németek és az osztrákok, akik közel vannak hozzánk. Hozzájuk képest mi nagyon le vagyunk maradva. Azt látom, hogy valami elindult, valamennyi igény van bennünk, de ez még egy nagyon lassú folyamat.
TJ: Sokan érvelnek és hárítják el a felelősséget azzal, hogy a környezettudatos életmód sokba kerül. Mit gondolsz erről?
BA: Erre szerintem nem lehet fogni. Dohányozni például sokkal drágább. Össze lehet szedni a szemetet és nem másra kell várni. Nem gondolom, hogy ezek olyan nagy dolgok lennének. Persze egy energiatakarékos épületet építeni már komolyabb ráfordítást igényel. Nekem sincs energiatakarékos házam, de figyelek arra, hogy energiatakarékos izzót tegyek a lámpába. Árbeli különbség itt is van, de hosszú távon olcsóbb.
TJ: Mit tudnál üzenni vagy tanácsolni az embereknek?
BA: Ugyanazt tudom tanácsolni, mint a sporttal kapcsolatban: senki ne várjon a másikra. Ne azt mondja, hogy majd holnap megteszem. Minden egyes emberen múlik a változás, és mindenkinek meg kell találnia a saját útját.