Az American National Centre for Athmosperic Research (NCAR) kutatói arra a kérdésre keresték a választ, hogy ha az üvegház hatást okozó gázok kibocsátása továbbra is növekvő tendenciát mutat, akkor hogyan lehet, hogy a globális hőmérséklet növekedése megtorpant? Például míg az évszázad első évtizede a rendelkezésre álló adatok szerint az eddigi legmelegebb volt, az évi átlaghőmérséklet 2010-ig nem haladta meg az 1998-as rekordot, vagyis a globális felmelegedés nem állt egyenes arányosságban a kibocsátott károsanyagok mennyiségével.

„A jövőben is lesznek olyan periódusok, amikor a globális felmelegedés megtorpanni látszik. Bár ezek az időszakok nagyjából egy évtizedig is eltarthatnak, a melegedés utána folytatódik. Kutatásaink során megtaláltuk a magyarázatot, hogy a felmelegedés miért nem mutat folyamatosságot” – mondta Gerald Meehl, az NCAR munkatársa.

Az űrből történő megfigyelések során azt fedezték fel, hogy nőtt a Napból származó hő és a Földből kisugárzó hő mennyisége közt a különbség, még pedig az utóbbi javára. Az Ausztrál Meteorológiai Intézettel közreműködve az NCAR kutatói ellenőrizték annak lehetőségét, hogy a hiányzó hőt az óceánok tárolják.

Már eleve a tengerfelszín hőmérsékletének növekedése ezt a feltevést igazolta. Meehl és munkatársai egy számítógépes modell (Community Climate System Model) segítségével próbálták megjósolni, milyen éghajlati változások következhetnek be, amikor már az egész éghajlati rendszer – a légkör, az óceánok, a tengeri és szárazföldi jég – érintett lesz a klímaváltozásban. A kutatás során arra jutottak, hogy az elmúlt évszázad során a folyamatos hőmérsékletnövekedésben két, egy-egy évtizedet felölelő szünet figyelhető meg. Az összesen 1,4 ˚C-os hőmérsékletnövekedéshez képest az óceánok mélyén (300 méternél mélyebben) a hőmérséklet óriási mértékben, nagyjából 20%-kal növekedett.

„A hiányzó energiát is az óceán mélyén kell keresni. A hő nem tűnt csak úgy el, tehát nem lehet figyelmen kívül hagyni. Meg kell vizsgálnunk a lehetséges következményeket” – mondta Kevin Trenberth, annak a tanulmánynak a társszerzője, amely először vetette fel az óceán szokatlan felmelegedésének a problémáját.

A kutatók szerint a következmények összefüggnek az El Niño és a La Niña jelenségekkel, amelyek közül a La Niña az óceán melegedő időszakaira való válaszként jelentkezik. Mindkét jelenség összefüggésben áll a szélsőséges időjárással.