Környezetvédelem

Megkezdődött a klímakonferencia Durbanban

Az egyezmény már évek óta vita tárgya, nagyobb előrelépésre pedig már egyre kevesebb az esély, annak ellenére, hogy a klímakutatók folyamatosan komoly problémákra hívják fel a figyelmet. Számos diplomata még amiatt is aggódik, hogy a házigazda Dél-Afrika képes lesz-e a kemény tárgyalások levezetésére, melyek december 9-ig zajlanak Durbanban – írja a reuters.com.

A fejlődő országok álláspontja szerint a fejlett országok a szénnek és az olajnak köszönhetően növelték bevételeiket, ezért számukra is lehetővé kell tenni, hogy a fosszilis energiaforrások segítségével csökkentsék a szegénység mértékét. A fejlett országok szerint pedig a nagy fejlődő gazdaságoknak, mint Kína, India vagy Brazília, be kell tartani a kibocsátásra vonatkozó előírásokat, hogy maradjon némi esély a veszélyes klímaváltozás megállítására.

A tét elég nagy: ebben a hónapban két ENSZ-jelentés is foglalkozott azzal, hogy rekordszintű az üvegházhatást okozó gázok szintje a légkörben, valamint hogy a melegedő éghajlat miatt egyre több lesz az áradás, az időjárás is szélsőségesebbé válik, és egyre nagyobb szárazságokkal kell majd számolni.

Jacob Zuma, a Dél-Afrikai Köztársaság elnöke megnyitja a konferenciát

Az OECD szerint a Föld átlaghőmérséklete 3-6 ˚C-kal emelkedhet a század végére, amennyiben a kormányok nem tudnak megegyezni a károsanyag-kibocsátás csökkentéséről. Az extrém hőmérséklet-növekedés pedig a gleccserek olvadásához és a tengerszint megnövekedéséhez vezet. A szervezet előrejelzései szerint a globális energiaigény 80%-kal növekszik, aminek következtében a 70%-kal nőhet meg szén-dioxid-kibocsátás 2050-re. A közlekedés során kibocsátott károsanyag mennyisége megduplázódhat, részben azért, mert a fejlődő országokban egyre nő az igény az autók iránt.

A Kiotói Egyezmény kötelezi a legfejlettebb országokat az üvegházhatást okozó gázok kibocsátásának csökkentésére. A Durbanban folyó tárgyalások jelentik az utolsó esélyt arra, hogy újabb célokat tűzzenek ki, mielőtt az egyezmény első szakasza 2012-ben véget ér. „Talán lehetetlennek tűnik, de a lehetőség adott” – mondta Christiana Figueres, az ENSZ Éghajlatváltozási Keretegyezményének főtitkára a delegáltaknak.

A diplomaták azt remélik, hogy történnek előrelépések a globális felmelegedés által leginkább veszélyeztetett fejlődő országok – elsősorban Afrika és a kis szigetállamok – pénzbeli megsegítésében. A gazdag államok már megállapodtak abban, hogy 2020-ra 100 milliárd dollárral támogatják a fejlődő országok zöld törekvéseit, de az USA és Szaúd-Arábia is jelezte aggályait a pénz kezelésével megbízott Green Climate Fund-dal szemben.

Arra is maradt némi esély, hogy néhány fejlett ország növelni tudja a kibocsátás-csökkentének mértékét, bár az eurozónát és az USA-t sújtó adósságválság miatt egyre kevésbé valószínű, hogy ezekben az országokban most újabb intézkedéseket hozzanak, vagy több támogatást tegyenek lehetővé, ezek ugyanis árthatnak a növekedési kilátásoknak.

Tüntetők Durbanban

„A jelenlegi globális gazdasági és politikai helyzetben nagyon valószínűtlen, hogy megújítják a Kiotói Egyezményt. De azt semmilyen helyzetben nem tehetjük meg, hogy csak hátradőlünk, és nem csinálunk semmit” – mondta Jennifer Haverkamp, a Környezetvédelmi Alap nemzetközi klímaügyi programigazgatója.

Minden Kínától és az USA-tól, a két legnagyobb károsanyag-kibocsátótól függ: vagyis attól, hogy elfogadják-e a 2015-re várható széleskörű megállapodás kötelező erejét, vagy sem. Hiszen amennyiben Kína és az USA nem írja alá a Kiotói Egyezmény második szakaszát, akkor Oroszország, Japán és Kanada sem.

Szó van egy új célokat tartalmazó egyezményről is, ám azt csak az Európai Unió, Új-Zéland, Ausztrália, Norvégia és Svédország lenne hajlandó aláírni. A Kis Szigetállamok Szövetsége, az AOSIS a következőket nyilatkozta: „Ha Durbanban nem születik egy kötelező erejű megállapodás, és 2020 előtt nem emelik a csökkentés mértékét, akkor a kis szigetállamok sorsa megpecsételődött.”

A nemzetek károsanyag-kibocsátás csökkentéséről tett egyedi ígéretei, és a Kiotói Egyezmény ellenére az ENSZ Nemzetközi Energia Ügynöksége és mások is azon a véleményen vannak, hogy azt már nem lehet megakadályozni, hogy a Föld átlaghőmérséklete 2˚C-kal emelkedjen – az iparosodás előtti állapotokhoz képest –, vagyis azt a küszöböt mindenképp átlépjük, amely felett a tudósok szerint az éghajlatváltozás kockázatai bizonytalanná válnak.