Környezetvédelem

Geoengineering: lehet jó, de túl sok a bizonytalanság

A Biológiai Sokféleség Egyezményhez (CBD) kapcsolódó, az indiai Hyderabadban 170 ország részvételével zajló 11. konferencia (COP11) résztvevői egy új jelentés kapcsán osztották meg egymással álláspontjukat a kérdésről.

A geoengineering technológiák biodiverzitásra gyakorolt hatását tanulmányozó, 2010-ben felállított kutatócsoport jelentése szerint az olyan eljárások, mint az SRM, vagyis a napfény visszatükrözése vagy a CDR, a szén-dioxid légkörből való eltávolítása lassíthatják az éghajlatváltozást, de előre nem látható, kiszámíthatatlan és akár fenyegető következményekkel járhatnak a biodiverzitásra nézve. A kutatók szerint a kibocsátás csökkentése a leginkább járható út a globális felmelegedés elleni küzdelemben, ám ezen a téren nem igazán történik előrelépés. “A várható 4°C-os hőmérséklet-emelkedés miatt más lehetőségeket is meg kell vizsgálnunk.” – jelentette ki Phil Williamson, a kutatócsoport vezetője.

A jelentés szerint bár az SRM technológiák képesek az éghajlatváltozás legsúlyosabb következményeit tompítani, az probléma eredőjét, az emberi tevékenység nyomán a légkörbe került üvegházhatású gázok magas koncentrációját azonban nem oldják meg. Az esetleges negatív hatások az ózonréteg állapotának változása, az óceánok savasodása és a fény mennyisége kapcsán a növénytermesztésben fellépő nehézségek.

A CDR eljárások kapcsán a kutatók megállapították, hogy azok kevésbé hatékonyak és hatásuk a biodiverzitásra nagymértékben függ az alkalmazott módszertől. A kutatócsoport arra is figyelmeztetett, hogy a valóban hatékony alkalmazáshoz széleskörű nemzetközi megállapodás szükséges, amelynek elérése nem lenne könnyű feladat.