Környezetvédelem

Repülőutak és a globális felmelegedés

Korábbi cikkünkben írtunk Graham Hillről, aki visszafogott életmódra váltott dacára annak hogy millióiból bármit megengedhetne magának. Kezdetnek és példamutatásnak pozitív, de ha valaki igazán kicsi ökológiai lábnyomra törekszik, akkor más szokásait, többek között az utazási szokásokat is meg kell változtatnia.

Jelen cikkünkben elsősorban a repülőgépes utakra szeretnénk kitérni, melyek különösen negatív hatással vannak Földünk állapotára. Noha meglepően kis számnak tűnik, a népességnek alig 5%-a ült valaha egyáltalán repülőgépen. Számukra ez általában nem döntés kérdése, hanem puszta tény, mivel egyszerűen nem engedhetik meg maguknak. Ellenben a maradék 5%-ból jócskán kerülnek ki olyanok, akik egyfajta jogként tekintenek az utazásra, ráadásul gyakran pont magukat környezetvédőknek tartók utaznak ily módon jóval többet, összehasonlítva „nem környezetvédő társaikkal”.

A számok azonban kijózanítóak. Németországban kiszámolták,hogy ha 2050-re szeretnénk visszafordítani a globális felmelegedés szintjét az ipari forradalom előttire, akkor az átlagemberek kibocsátása nem haladhatja meg a 2.3 tonna szén-dioxid kibocsátást évente. Nos, egy Seattle- New York távolságú út pont ennyit állít elő, és ezt nem lehet „kiváltani” azzal, hogy egyébként kerékpárral járunk a munkahelyünkre.

Összefoglalva, minden tettünk következményeire figyelemmel kell lennünk, mert nem működik az a módszer, hogy ma tettem valamit a környezetemért, ezért nekem most „jár” cserébe valami kevésbé környezetbarát. Érdemes átgondolni, valóban szükséges-e utaznunk és ha igen, muszáj-e repülőgéppel tennünk azt.