Megújuló energiaforrások

Nobel-békedíjasok: Nem az atomenergiára!

A csernobili atomkatasztrófa 25. évfordulójának estéjén – és hat héttel a pusztító japán atomkatasztrófa után – kilenc Nobel-békedíjjal kitüntetett személy szólítja fel a világ vezetőit, hogy a biztonságosabb megújuló energiaforrásokba fektessenek be.

NYÍLT LEVÉL
2011. április 26.
Címzett: A világ vezetői
Feladó: Nobel-békedíjasok

Válasszák a megújuló energiákat az atomenergia helyett: Nobel békedíjasok üzenete a világ vezetőinek. Az ukrajnai csernobili atomkatasztrófa 25. évfordulóján – és több mint két hónappal a Japánban pusztító hatalmas földrengés és szökőár után – mi, az alulírott Nobel-békedíjasok arra kérjük Önöket, hogy fektessenek be egy
biztonságosabb és békésebb jövőbe a megújuló energiaforrások melletti
elköteleződést vállalva. Ideje felismerni, hogy az atomenergia nem tiszta, nem biztonságos és nem megfizethető forrás.

Mélyen aggaszt minket, hogy a Japánban élő emberek élete veszélyben van a fukusimai atomerőmű súlyos megrongálódása nyomán a levegőbe, a vízbe és az élelmiszerekbe jutó sugárzás miatt. Határozottan hiszünk abban, hogy ha a világ kivezeti a jelenleg használt atomenergiát, a jövő generációk a világ minden táján – külön kiemelve a japán embereket, akik már mostanáig is túl sokat szenvedtek – nagyobb békében és biztonságban élhetnek.

„Huszonöt évvel Csernobil után néhányan azt állítják, a helyzet javul. Ezzel nem értek egyet” – mondta Mikola Iszajev, egy csernobili likvidátor
(olyan személy, aki segített a terület megtisztításában). A gyermekeink
betegek a szennyezett élelmiszer elfogyasztása miatt, a gazdaságunk pedig romokban hever.” Iszajev azt mondja, együtt érez a jelenleg Japánban dolgozó likvidátorokkal. Hozzá hasonlóan valószínűleg ők sem kérdőjelezték meg különösebben az atomenergia biztonságosságát.

Fontolják meg egy keszennumai boltos szavait (Keszennuma egyike azoknak az északkeleti tengerparti városoknak, ahol a szökőár teljes erejével csapott le): „A sugárzás rendkívül félelmetes. Rosszabb, mint a szökőár. A cunamit lehet látni. De ezt nem.”

A szomorú valóság az, hogy a japán atomkatasztrófa más országokban is megismétlődhet, mint ahogy megtörtént már a hajdani Ukrán SZSZK-beli Csernobilban (1986-ban), az egyesült államokbeli Three Mile Island-en (1979-ben), és az egyesült királyságbeli Sellafielden, korábbi nevén Windscale-ben (1957-ben). Az atomkatasztrófák nemcsak természeti csapások – például földrengések és szökőárak – eredményeképpen alakulhatnak és alakulnak is ki, hanem emberi hibák és hanyagságok miatt is. Az emberek a világ minden táján aggódnak az atomerőműveket érintő terrortámadások lehetősége miatt is.

A sugárzás ugyanakkor nem csak egy atomkatasztrófa bekövetkezésekor jelent problémát. A nukleáris fűtőanyag termelésének minden fázisa sugárzás kibocsátásával jár, kezdve az uránfúrásokkal; és folytatódik a termelés során is, mivel a nukleáris hulladék plutóniumot tartalmaz, amely évezredekig szennyező marad. A kutatások hosszú éveinek ellenére az atomenergia-programmal rendelkező országok (például az Egyesült Államok) nem találtak megoldást az elhasznált fűtőanyag biztonságos tárolásának problémájára. Azóta pedig napról napra egyre több elhasznált fűtőanyag
keletkezik.

Az atomenergia védelmezőinek szembe kell menniük azzal a ténnyel, hogy az atomenergia-programok olyan összetevőket biztosítanak, amelyeket nukleáris fegyverek építésére is fel lehet használni. Valójában ez az alapvető oka az Irán nukleáris programját érő kritikáknak is. Miközben az atomipar igyekszik figyelmen kívül hagyni ezt az óriási fenyegetést az atomenergia népszerűsítése során, a probléma attól még nem fog megszűnni, hogy lekicsinyeljük vagy nem vesszük tudomásul.

Szembesülnünk kell az atomenergia nyers gazdasági igazságaival is. Az
atomenergia nem versenyez a nyílt piacon más energiaforrásokkal, mivel
képtelen is lenne rá. Az atomenergia hihetetlenül drága választás, amelynek költségeit általában az adófizetők állják. Az atomipar rengeteg pénzügyi támogatást kap a kormányoktól – amely az adófizetők pénzéből származik – az építkezések és az üzemeltetés felelősségének vállalásáért, illetve a feltakarítás költségeinek és az egészségügyi kiadások biztosításáért. Sokkal felelősebben be tudjuk fektetni ezeket a közpénzeket új energiaforrásokba.

Jelenleg több mint 400 atomerőmű üzemel világszerte – sokuk a természeti katasztrófák vagy politikai viszályok szempontjából magas kockázatú területen fekszik. Az atomerőművek a világ összes energiaellátásának kevesebb mint 7%-át adják. A világ vezetőiként Önök képesek együttműködni annak érdekében, hogy ezt a kis energiamennyiséget más, jelenleg is rendelkezésre álló, sokkal biztonságosabb és megfizethető energiaforrásokkal, amelyek egy szén-dioxid- és atomenergia-mentes jövő felé vezetnek minket.

Nem tudjuk megakadályozni a Japánban történtekhez hasonló természeti
katasztrófákat, de együtt képesek vagyunk jobb döntéseket hozni az
energiaforrások terén. Kivezethetjük a fosszilis energiaforrásokat és az atomenergiát, és befektethetünk egy tiszta energiaforradalomba. Ez a folyamat már most is tart. Az elmúlt öt évben világszerte az energiatermelés nagyobb része származott a szélből és a Napból, mint az atomerőművekből. A nap- és szélenergiából, valamint az egyéb megújuló energiaforrásokból származó bevételek világszinten 35%-kal növekedtek 2010-ben. A megújuló energiaforrásokba való befektetés új munkahelyeket is teremt.

A megújuló energiaforrások a békés jövő elérésének hatásos eszközei. Ezért van az, hogy annyian a világ minden táján – különösen a fiatalok – nem várnak tovább a kormányra a változtatáshoz, hanem saját maguk teszik meg az efelé vezető lépéseket.

Az alacsony szén-dioxid-kibocsátású, atomenergia-mentes jövő melletti
elköteleződés lehetővé teszi az országok számára, hogy együttműködjön és kiterjessze a növekvő és egyre befolyásosabb, világpolgári mozgalmat, amely visszautasítja a nukleáris fegyverek elterjesztését, és a megújuló energiaforrásokat támogatja. Arra kérjük Önöket, hogy csatlakozzanak hozzájuk, és teremtsenek egy erős örökséget, amely nemcsak a jövő generációkat védi meg és tartja fenn, hanem magát a bolygót is.

Tisztelettel:
Betty Williams, Írország (1976)
Mairead Maguire, Írország (1976)
Rigoberta Menchú Tum, Guatemala (1992)
Jody Williams, USA (1997)
Sirin Ebádi, Irán (2003)
Wangari Maathai, Kenya (2004)