Megújuló energiaforrások

Egy kis történelem: a szélenergia hasznosítása az ókori Perzsiában

A jelenlegi álláspont szerint az első szélmalmokat az ókori perzsák hozták létre, még az időszámításunk előtti 4. évezred során, és ezeket a gabona megőrlésére és vízszivattyúzásra használták. Az ősi szélmalmokat egy központi tengely és a ráerősített, nádból összekötegelt lapátok alkották. Ahhoz, hogy a szél a kívánt irányba forgassa az egyébként két irányba is forogni tudó tengelyt, falakat építettek a szerkezet köré. Végül is a szél energiáját először a hajózás során hasznosították, de a szélmalmokkal használták fel első ízben a mindennapi gépi, illetve kézi munkák automatizálására.

A perzsák nem pusztán a nehéz munka során támaszkodtak a szélenergiára, hanem az épületek szellőzését is a levegő természetes mozgásával oldották meg. Perzsiában nagyjából időszámításunk előtt kétezerben már léteztek olyan komplex passzív szellőzőrendszerek, amelyek egyszerűségükkel, hatékonyságukkal és eleganciájukkal a mai, ultramodern megoldásokkal is vetekszenek. A perzsák a légnyomáskülönbségek, az épület tájolása és a víz folyásának kombinálásával hatékonyan tudták szabályozni otthonaik hőmérsékletét, így még a szélsőséges sivatagi klímában is kellemes idő volt a házakban.

Fejünkben visszhangozhat Salamon király mondása, miszerint nincs új dolog a nap alatt. Ám elvéve a frázis pesszimista élét, valójában azt is jelenti, hogy van kitől tanulni, és nem is akármit. Hiszen az ókor emberei még közelebb éltek a természethez, mint mi, ebben a sokszor idegen 21. században.