Öko-drive

A bioüzemanyagot is szabályozni kell

2010.06.15. - 10:14  |  Nincs hozzászólás

Csak környezeti fenntarthatósági tanúsítvánnyal rendelkező bioüzemanyagok számolhatók el az Európai Bizottság döntése nyomán a 2020-ra meghatározott 10 százalékos uniós bioüzemanyag-cél teljesítésére – írja a bruxinfo.hu.

A nyilvánosságra hozott iránymutatások, melyek a 2009-es Megújuló Energia Irányelv végrehajtásához adnak technikai fogódzókat, meghatározzák azokat a paramétereket, melyeket a minősítési rendszereknek maximálisan figyelembe kell venniük ahhoz, hogy a Bizottság azokat elfogadja.

„A most jóváhagyott fenntarthatósági sztenderdek jelenleg a világon a legszigorúbbak, és mivel nem csak a hazai, hanem az import üzemanyagokra is vonatkoznak, a környezeti előnyök az unión kívül is érvényesülnek” közölte Günther Öttinger energiaügyi biztos a döntések brüsszeli ismertetése során. Válaszul a nemzetközi környezetvédelmi szervezetek aggályaira és tiltakozására miszerint a kontroll nélküli bioüzemanyag-előállítás környezeti és társadalmi károkat okozhat erdők és élelmiszer-termesztésre használt termőföldek ültetvényekké alakítása során, a Bizottság úgy döntött, hogy csak az olyan üzemanyagok számolhatók el a 10 százalékos cél teljesítésére, illetve csak azokra lehet uniós támogatást igénybe venni a jövőben, amelyek egy, a Bizottság által is elfogadott minősítési rendszer szerint megfelelnek a fenntarthatósági kritériumoknak. A végrehajtásnál az első lépés a minősítési rendszerek kialakítása lesz, amihez a Bizottság csak az elfogadáshoz szükséges iránymutatásokat adta meg, ugyanakkor felhívta kommunikációjában az érintett ipari cégeket, civil szervezeteket és kormányokat, hogy ezek figyelembe vételével önkéntes alapon dolgozzanak ki a számukra megfelelő rendszereket.
A Bizottság ugyan nem szabott határt annak, hogy hány tanúsítási rendszer működhet Európában, bizottsági szakértők azt hangsúlyozták, hogy költséghatékonysági és adminisztrációs szempontból logikusnak tartanák, ha minél kevesebb – adott esetben akár egyetlen európai rendszer alakulna ki. Az elfogadás egyik alapvető feltétele, hogy egy független minősítő auditálja a teljes gyártási láncot, az üzemanyag-növény termesztésétől kezdve – függetlenül attól, hogy az Unió területén vagy harmadik országokban történik-e – az előállításon és szállításon át a végső kereskedőig, aki kiszállítja az üzemanyagot a töltőállomásra.

A vizsgált szempontok között szerepel többek között az, hogy nem használható fel trópusi erdőkből vagy – 2008-ig visszamenően – a közelmúltban ültetvénnyé alakított volt erdőterületekről származó alapanyag. Így például az erdők helyére telepített olajpálmákból származó üzemanyag nem minősíthető környezeti szempontból fenntartható bioüzemanyagnak, ahogy a pálmaültetvény sem minősül erdőnek. Egy másik fontos szempontrendszer az előállítási lánchoz kapcsolódó üvegházhatású gázkibocsátást vizsgálja. Itt a kiindulópont az, hogy a bioüzemanyagoknak megtakarítást kell hozniuk, mégpedig minimum 35 százalékosat a hagyományos üzemanyagokhoz kapcsolódó emisszióhoz képest.
Ez az arány 2017-ben 50 százalékra nő, és a vizsgálatok kezdettől fogva kiterjednek nem csak a szén-dioxidra, hanem az annál erősebb üvegházhatást okozó metánra (CH4) és dinitrogén-oxidra (N2O) is. Az emissziós elemzésnek ki kell terjednie olyan szempontokra is, hogy mi történik az üzemanyag-növény termesztésekor keletkező növényi hulladékkal, mivel kezelés híján az erjedés során jelentős mennyiségű üvegházhatású gáz keletkezhet. Vizsgálat tárgya a gyártási folyamathoz tartozó szállítások során keletkező kibocsátás is, továbbá a felhasznált energia mennyisége és minősége.
A Bizottság ugyanakkor hangsúlyozta: a minősítési rendszer nem jelenti azt, hogy e nélkül nem lehet bioüzemanyagot importálni az Unióba, hanem csak azt, hogy nem számítható be az ilyen mennyiség a 10 százalékos cél teljesítésébe és nem adható rá támogatás. Ami a hitelesítési rendszert illeti, a Bruxinfo kérdésére válaszolva bizottsági szakértők elmondták: a Kiotói Jegyzőkönyv alapján működő emisszió-kereskedelmi rendszerrel ellentétben – ahol az ENSZ szakemberei minősítik a tiszta fejlesztési mechanizmus (CDM) kibocsátás-csökkentő projektjeit elbíráló független auditorokat – itt nem lesz az auditorokra külön minősítés, mivel a hitelesítési folyamat szerteágazó, emiatt adott esetben több különböző területhez értő szakember együttműködését igényli. A Bizottság magát az auditált rendszert fogja vizsgálni egy, a tagállamok képviselőit is tömörítő szakbizottságon keresztül. A szakbizottság döntése nyomán öt évre ismerhető el egy tanúsítási rendszer, ám ha köztes vizsgálatok hibákra vagy nem megfelelő alkalmazásra derítenek fényt, a minősítés bármikor visszavonható. A Bizottság szakértői hangsúlyozták: a rendszerek folyamatos ellenőrzéséhez szükség lesz mind a civil szervezetek és nemzeti hatóságok, valamint magának az iparnak a közreműködésére.

A Bizottság adatai szerint 2007-ben az Unióban felhasznált biodízel 26 százaléka és a bioetanol 31 százaléka származott importból, többnyire Brazíliából és az Egyesült Államokból. A közlekedési célra felhasznált bio-üzemanyagok 75 százaléka (6,1 millió tonna egyenérték) volt biodízel, míg a bioetanol 15 százalékot (1,24 millió tonna egyenértéket) tett ki. A fennmaradó hányad zöldségolajokból készült. Az Unióban felhasznált bio-üzemanyagok 4-5 százaléka származik pálmaolajból, ami a Bizottság becslése szerint a világon felhasznált mennyiség 1 százaléka. A jövőben azonban a pálmaolaj nem minősül környezeti szempontból fenntartható alapanyagnak.
Az Unió területén előállított bio-üzemanyagoknak a most elfogadott fenntarthatósági kritériumokon túl meg kell felelniük az uniós környezetvédelmi és mezőgazdasági szabályozásnak is, beleértve a talaj és a vízbázisok, valamint a táj jellegének védelmét. Különböző felmérések szerint az uniós 10 százalékos cél teljesítéséhez 2-5 millió hektáron kellene üzemanyagnövényt termeszteni. A Bizottság szerint ehhez akkor sem lenne szükség új területek termesztésbe vonására, ha a teljes mennyiséget az Unión belül állítanák elő. Ami a harmadik országokat illeti, a Bizottság itt is jelentős alternatívákat lát az erdők mezőgazdasági területté alakítására. Így például a Bizottság által meghivatkozott felmérések Indonéziában 3-12 millió hektár olyan területet azonosítottak, ahol korábban – tehát 2008 előtt – megtörtént az erdőirtás és termesztésbe vonás, ám jelenleg parlagon állnak. A Bizottság a Megújuló Energia Irányelvvel összhangban megvizsgálja az uniós 10 százalékos célnak a földhasználatra gyakorolt közvetett hatásait is, és az eredményekről jelentést tesz közzé az év végéig.

Rovat további cikkei

Kevesebb repülésre biztatnak svéd kutatók

Kevesebb repülésre biztatják a turistákat svéd kutatók, akiknek - most...

2019.05.27. - 07:15 tovább »

Már a sarkvidéken nyúzzák a BMW elektromos-meghajtású trióját

A 2020-ban és 2021-ben piacra kerülő modellek tesztelése jelen pillanatban...

2019.03.27. - 19:11 tovább »

Minden eddiginél erősebb elektromos repülőt épít a Rolls-Royce

Minden eddiginél erősebb elektromos meghajtású sport- és műrepülőgép...

2019.01.25. - 12:52 tovább »

Friss cikkek

Heti két óra a természetben a jó egészség elengedhetetlen feltétele

Heti két óra eltöltése a természetben jelentősen növeli az egészséget,...

2019.06.15. - 12:00 tovább »

Jelentősen megnőtt a nyílt óceánban lévő műanyaghulladék mennyisége...

Jelentősen megnőtt a nyílt óceánban lévő műanyaghulladék mennyisége...

2019.04.18. - 10:11 tovább »

Erdősítéssel szorítják vissza az elsivatagodást Észak-Kínában

Több mint 860 ezer hektárnyi erdőt telepítenek az észak-kínai...

2019.04.12. - 13:35 tovább »