Technika

Shakespeare DNS-be kódolva

Az eljárásról a kutatók a Nature folyóiratban számoltak be: “rengeteg digitális információ van ma a világon, megközelítőleg 3 zettabytenyi – 3000 milliárd milliárd byte – és a folyamatosan áramló új tartalom archiválása komoly kihívást jelent.”

Az adatok merevlemezeken való tárolása nagyon drága és nem elég hatékony, hiszen folyamatos energiaellátás szükséges hozzá és hosszútávon egyáltalán nem megbízható. Az energiát nem igénylő megoldások szintén viszonylag gyorsan használhatatlanná válhatnak. Ezzel szemben “a DNS-ről már rég tudjuk, hogy ellenálló adathordozó, hiszen még akár gyapjas mamutok csontjaiból is megszerezhető és használható. Hihetetlenül kicsi, sűrű, nem igényel energiát, így tárolása és szállítása könnyű.”

A DNS dekódolása, “olvasása” viszonylag egyszerű, de az “írása” eddig problémát jelentett a tudománynak. “Két nehézség adódik: az első, hogy a jelenlegi technológiákkal csak rövid DNS-szálakat tudunk írni. A második, hogy mind az olavás, mind az írás során keletkezhetnek hibák, különösen, ha ugyanazok a betűk ismétlődnek.” A kutatók, Nick Goldman és Ewan Birney ezért úgy döntöttek, a kódolást rengeteg egymást átfedő fragmentummal oldják meg, kizárva az ismétlődéseket, így ahhoz, hogy az adat olvashatatlan legyen, négy fragmentum egyidejű hibája szükséges, ami nagyon valószínűtlen.

Az Agilent Technologies segítségével tesztelték a technológiát, ahol Martin Luther King “I Have a Dream” című beszédét mp3 formátumban, egy a EMBL-EBI készült jpg kiterjesztésű fotót, Watson és Crick “A nukleinsavak molekuláris szerkezete” című munkájának pdf-jét, valamint egy Shakespeare összes szonettjét tartalmazó txt fájlt és egy a kódolásról szóló fájt helyeztek el DNS-en. A mintát az Agilent Technologies visszaküldte az EMBL-EBI-nek, ahol problémamentesen visszakódolták a fájlokat, a technológia működőképessége ezzel igazolódott.