Zöld építészet

A természet és az ember igényeire szabva

1995 óta az UNESCO Világörökség-listáján is szerepel Shirakawa-go és Gokayama, a két gyönyörű japán hegyi falucska, melyek kiváló példaként szolgálnak a gassho-zukuri, vagyis az „imádkozó kezek szerkezet” történelmi építészeti megoldásra. A két falu a selyemgyártás fejlődése révén jött létre még a 17. század folyamán, és mára már itt találjuk japán utolsó gasshko-zukuri szerkezeteit.

Az erős, fenntartható otthonok a vidék sajátosságaihoz igazodva épültek: a meredek tetőknek köszönhetően a hó könnyedén lecsúszik a házakról. Az UNESCO úgy írja le a falvakat, mint amelyek „kiváló példái a hagyományos életmódnak, mely még alkalmazkodott a természethez, valamint az emberek gazdasági és szociális körülményeihez.”

A falvakat sűrű erdők veszik körül, a házakat kifejezetten a vidékre jellemző körülmények fényében építették meg: nemcsak a hó lecsúszását segíti elő a tető alakja, hanem hagyományosan a selyemhernyó-tenyésztésnek is helyet adott a tetőtér. A selyemhernyó-tenyésztés mellett a falu fő bevételi forrását a nitrátgyártás jelenti: az önálló, helyileg szerveződő iparnak köszönheti a két falu, hogy a mai napig túlélnek a bizonytalan gazdasági körülmények között is. Így továbbra is kiválóan példázzák, hogy az ember tudja úgy is alakítani a környezetét, hogy az harmóniában maradjon a természettel és közösség igényeivel is.

Forrás: http://inhabitat.com