Fogalomtár

kultúreutrofizáció

Emberi tevékenységek hatására felgyorsuló eutrofizációs folyamat. Mezőgazdasági területen a felszín többlet-tápanyagtartalma a lefolyó csapadékvizet szennyezi, amely végső soron hozzájárul a felszíni vizek eutrofizációhoz. Különösen a foszfortartalmú műtrágyák gyorsítják fel az egyébként természetes úton is lejátszódó folyamatot, melynek lényege a következő. A vízbe jutó növényi tápanyagok hatására a vízi növények fotoszintézise és légzése közötti dinamikus egyensúly megbomlik, fokozódik a fotoszintézis, amely eleinte a víz oxigén-koncentrációjának növekedésével jár együtt A tó tápanyagtartalma egyre nagyobb lesz, és a túlburjánzó vízi növényzet egyedei – természetes elhalásuk következtében – egyre nagyobb tömegben halmozódnak fel a vízfenéken, bomlásuk során egyre inkább elhasználják a víz oldott oxigénjét (aerob lebontás). Először a fenéken jelentkezik az oxigénhiány, de a víz keveredése következtében fokozatosan az egész víztömeg oxigénkészlete csökken. A halak különböző érzékenységűek a vízi környezet változásaira. így a fajok a kultúreutrofizáció különböző szakaszaiban fognak gyarapodni, majd pusztulni. A túlzott tápanyagtartalom (hipereutróf víz) azonban rövidesen az oxigénkoncentráció hirtelen csökkenését okozza, s ilyenkor tömeges halpusztulás következik be.

A kultúreutrofizáció folyamata csökkenti a természetes vizek terhelhetőségét, mivel öntisztuló képességük is csökken.
A folyamat természetes viszonyok között leggyakrabban a tavak feltöltődése (elöregedése) során játszódik le – az emberi életkor léptékével mérve lassú ütemben (évezredek alatt). Ezt természetes eutrofizációnak nevezzük. Az intenzíven műtrágyázott területeken nagyságrendekkel felgyorsulhat a folyamat: néhány évtized alatt végbemehet.