Környezetvédelem

Dánia betiltaná a klímaváltozást

A klímaváltozásra vonatkozó eddigi legnagyszabásúbb törvény készült el Dániában. Illegálissá teheti-e a törvényhozás a klímaváltozással szembeni fellépés elmulasztását?

Képzeljük el a következőt: 2030 van, és egy ország épp most mulasztotta el a széndioxid-kibocsátás csökkentésére kitűzött 2020-as céljait. Az emberek idegesek, de a cél kitűzése óta több kormány váltotta egymást. „Ne minket hibáztassanak,” – mondja a jelenlegi kormány. „Nem mi hoztuk a döntéseket, amik ide vezettek.” A kormányok rövid ciklusai valódi problémát jelenthetnek a klímaváltozás szempontjából. Még ha a klímacélokat törvénybe is fektetik, sokszor kevés konkrét intézkedés történik, ami megakadályozná, hogy az egymást követő kormányok olyan döntéseket hoznak, amik összeadódva a célok elmulasztását eredményezik, írta az alternativenergia.hu. 

De egy Dániában nemrég elfogadott, új, ambíciózus törvény megpróbálja megkerülni ezt a problémát, és a klímatörvények néhány más, gyakori hibáját. A törvény által Dánia azon kevés országok közé tartozik, akik új tervrajzokat kezdenek biztosítani arra vonatkozólag, hogy hogyan tehet érdemleges lépéseket a kormány a klímaváltozás megfékezésére. A törvény lehet a leginkább olyan törvényre hasonlító dolog, ami valóban illegálissá tenné a klímaváltozást – vagy legalábbis az ellene való fellépés elmulasztását. 2019 januárjában petíció indult egy olyan klímatörvény megalkotására, ami összhangba hozná Dániát a párizsi egyezménnyel. Egy hét alatt több, mint 50,000 ember írta alá, ami nagyjából Dánia lakosságának 1%-át jelenti.

A petíció követeléseit akkor nem támogatta a parlament, de így is egy Dánián és a világ nagy részén tavaly végigsöprő növekvő klímamozgalom részévé vált. A júniusi dán választások idejére a klímaváltozás egyike volt a fő választási kérdéseknek. „A pártok egymásra licitáltak a klímatörekvéseik tekintetében, hogy megnyerjék a választást,” – mondta Birgitte Qvist-Sørensen, a DanChurchAid, a petíció mögött álló NGO csoport egyik tagjának titkára.

Hivatalba lépése után Dánia új kormánya, egy Szociáldemokraták által vezetett baloldali koalíció elkezdett kidolgozni egy nagyszabású klímatörvényt, amit júniusban iktattak be. Egyike a világ legerősebb ilyen törvényeinek, mivel elkerüli a máshol fellelhető hasonló törvények öt nagy buktatóját.

Egy tartós megoldás

Hogyan tudja egy klímatörvény elkerülni a forgatókönyvet, miszerint egy ország kitűz egy 10, vagy 20 éves célt, de nem sikerül elérnie azt? Évekkel a kitűzött célok határideje előtt szükség van a kibocsátás csökkentésére irányuló szabályozásokra. „Többről van szó, mint egy cél kitűzése,” – mondta Tessa Khan, a dán környezetvédelmi jótékonysági szervezet, az Urgenda klímajogásza. „Fontos az is, hogy a kormányok megtegyék a cél eléréséhez szükséges lépéseket az átmeneti időszakban, és hogy ez törvényi kötelezettségük legyen.”

Az Egyesült Királyság kormánya például éveken keresztül elhanyagolta az irányelveket, amik szükségesek lettek volna, hogy elérjék a következő 12 évre kitűzött klímacéljaikat. „Ami az Egyesült Királyságban történik, az annak az esete, amikor a kormány meghatároz egy költségvetést, kidolgoz egy tervet, ami nem elég jó, majd a tervet figyelmen kívül hagyja és nem fejleszti tovább”, mondta Jonathan Church, a ClientEarth jogi nonprofit aktivista szervezet jogásza. „Valóban szükség van a lépéseket kikényszerítő törvények jogi súlyára.”

A dán törvénynek sok biztosítéka van erre a helyzetre. A kormány globális és nemzeti klímastratégiáját.parlamenti többségnek kell jóváhagynia minden évben. „A parlament minden évben elszámol a kormánnyal,” – mondta Dan Jørgensen, Dánia klíma- és energiaminisztere. „Ha nem a megfelelő úton járnak, a parlament azt mondhatja: ’Sajnáljuk, nem jó úton haladtok, nem kapjátok meg a többségi szavazatot.’ Elméletben emiatt a kormány lemondásra kényszerül.”

Természetesen, ha a parlament összetételében drasztikus változás áll be, ez a pártokon átívelő konszenzusos rendszer megbukhat. „Technikailag ez egy kockázat, de valójában Dániában mégsem az,” – mondta Qvist-Sørensen, majd hozzátette, hogy annyira sok párt van a parlamentben, hogy még egy bármelyiket érintő nagy változás sem befolyásolná a többségi döntéseket.

De mi történik, ha egy új kormány alakul – ugyanazokat az elvárásokat kell teljesíteniük?

Ahogy a kormányok váltakoznak, a törvények is gyakran követik őket. Egy kormány klímatörekvései veszélyben lehetnek, ha a következő kormány nem támogatja azokat – ahogy azt láthattuk, amikor Donald Trump beiktatása után szinte azonnal visszavonta elődje környezetvédelmi törekvéseinek nagy részét.

Dánia megpróbálta minimalizálni ezt a kockázatot azzal, hogy pártokon átívelő támogatást szerzett a klímatörvényének. A dán parlamentben 10-ből 8 párt – akik együttesen a képviselői helyek 95%-át teszik ki – végül a törvény mellett szavazott (két kisebb párt tagjai szavaztak ellene).

„Még ha újra gazdasági válságban találjuk magunkat, még ha a politikai pártok változnak és a klímaváltozás nem lesz olyan magasan a prioritások között, mint jelenleg, a törvény amit most megalkottunk biztosítja, hogy a klímaváltozás elleni küzdelem nem áll meg,” mondta Jørgensen.

A pártokon átívelő támogatás továbbá segít biztosítani a piaci biztonságot, amire a cégeknek szüksége van ahhoz, hogy alacsony szén-dioxid kibocsátású technológiákba fektessenek. „Ha azt akarjuk, hogy a piac reagáljon, biztosnak kell lenniük benne, hogy ez nem csak egy aktuálisan divatos jó ötlet,” mondta Jørgensen. „Biztosnak kell lenniük abban, hogy tartós lesz.”

Igazságos részesedés

Egy másik fontos különbség Dánia új törvényében a bizonyíték-alapú hozzáállás ahhoz, hogy a globális kibocsátás csökkentésének mekkora hányadáért felelős.

A globális kibocsátásoknak a felére kell csökkenniük a következő 10 évben, hogy a világ a felmelegedést 1.5 °C-os határon belül tartsa – ami a párizsi egyezményben megfogalmazott cél, amit a világ szinte minden országa aláírt. A párizsi egyezménnyel összhangban levő céloknak tehát a szükséges cselekvésekre vonatkozó kutatásokon kell alapulniuk, nem pedig azon, hogy mit tartanak „teljesíthetőnek” a jelenleg rendelkezésre álló technológiák segítségével.

Az egyes országokra vonatkozó szükséges kibocsátás-csökkentések „igazságos részesedésének” kiszámítása nagyon összetett, és változhat a felelősség megosztásának módszere szerint. Több ország elismerte, hogy a gazdag nemzetek, akiknek történetileg több kibocsátása volt, gyorsabban kellene, hogy csökkentsék a kibocsátásaikat, mint a szegényebb országok, akik amúgy is kevesebb kibocsátásért felelnek.

A hiteles klímatervekkel rendelkező országoknak tehát valódi kísérletet kell tenniük az igazságos részesedésük kiszámítására. Dánia ezt tette, és azt találta, hogy 2030-ra 70%-kal kell csökkenteniük a kibocsátásukat, az 1990-es szint alapján. Ez a jogilag kötelező érvényű tudományos alapú cél képezi az új törvény gerincét.

Dániának eddig 35%-kal sikerült csökkentenie a kibocsátásait, így van még mit tenni a következő 10 évben, ideértve az azonnali lépéseket a kibocsátások csökkentésére, és a 2020 végére kitűzött további csökkentések eléréséhez szükséges eszközök kifejlesztésének támogatását.

Ez azt jelenti, hogy ez az új törvény más, mivel Dániát arra ösztönzi, hogy a jelenlegi képességein túl teljesítsen. „A jelenleg rendelkezésre álló tudás és technológia segítségével lehetetlen 70%-os csökkenést elérni 10 éven belül” – mondta Qvist-Sørensen. „Itt egy olyan célt tűztek ki, ami magában foglalja azt, hogy még nincs mindenre válaszunk.”

Dánia új törvénye továbbá a „nulla nettó” kibocsátást is célul tűzte ki 2050-re, bár az „igazságos részesedés”, ami ennek a célnak az eléréséhez szükséges, közelebb lenne egy 2040-es határidőhöz, – mondta John Nordbo, a Care Denmark humanitárius non-profit segélyszervezet vezető klímatanácsadója.

Ezt a nézetet osztja több Dán civil szervezet is, de Qvist-Sørensen szerint fontosabb a 2030-as célra fókuszálni, mivel annak a célnak nagyobb hatása lesz a mostani döntéshozatalra. „Remélhetőleg a politikusok nagyobb célokat tűznek majd ki az évtized vége előtt, és felülvizsgálják az évet klímasemlegesség szempontjából” – tette hozzá.

Nulla nettó

Az Éghajlatváltozási Kormányközi Testület (IPCC) szerint a globális kibocsátásoknak el kell érniük a „nulla nettót” az évszázad közepe felé ahhoz, hogy 1,5 °C alatt tarthassuk a felmelegedést. 2050-ben bármilyen üvegházhatásúgáz-kibocsátást ki kell egyenlíteni ugyanakkora mértékű kibocsátás atmoszférából való kivonásával.

A karbonsemlegesség elve több kihívást is támaszt, de a kibocsátások hosszútávú, folyamatos csökkentése bármilyen hiteles klímacélnak része kell legyen. Az utóbbi években rengeteg új „nulla nettó” klímacél született, többek között az Egyesült Királyságban, Franciaországban, Svédországban, Új-Zélandon, az egész Európai Unióban, és több amerikai államban, például Kaliforniában és New Yorkban. Suriname és Bhután pedig már elérte a karbonsemlegességet.

Más országok még korábbi célokat tűztek ki, mint Dánia 2050-es nulla nettó célja. Norvégia például 2030-ra „klímasemlegessé” válna. A buktató? Ezt a célt nem fektették törvénybe, és Norvégia úgy tervezi elérni, hogy szén-dioxid kvótákat vásárol más országoktól. Norvégia belföldi kibocsátása valójában magasabb, mint 30 évvel ezelőtt volt. 

Ez egy fontos ellentmondása az összes „nulla nettó” klímacélnak. Azok, akik a kiegyenlítés mellett vannak azt mondják, hogy ez a kibocsátások csökkentésének legolcsóbb módja, de mások szerint így méltánytalanul engedik a gazdag országoknak, hogy kivásárolják magukat a klímaproblémából, illetve a kiegyenlítések tartósságát nem lehet garantálni – hiszen az újonnan ültetett fákat ismét kivághatják majd – ahogy azt sem, hogy valaha megtörténtek volna.

Tehát bár Dánia nulla nettó céljának dátuma nem olyan ambíciózus, mint lehetne, az ígérete, miszerint az összes kibocsátás-csökkentést a saját határain belül éri el, hitelessé teszi azt. „Szerintünk, ha minden ország csak krediteket vásárolna, nem érnénk el a szükséges fejlettségi szintet,” mondta Jørgensen. „Technológiai előrelépésre van szükség. Egy olyan rendszer kell, ahol a gazdag országok nem tudják egyszerűen kivásárolni magukat.”

Más országok vegyes megközelítést alkalmaznak a más országokban való kiegyenlítésre: Svédország, aki 2045-re tűzte ki célul a nulla nettó kibocsátást, azt mondta, hogy a csökkentések legalább 85%-át határon belül oldja meg, de más megoldásokat is felhasználhatnak a fennmaradó 15%-ra.

Közös probléma

A klímaváltozás globális probléma – ha nem kezelik mindenütt, mindenkire hatással lesz. A modern világban ugyanakkor minden összefonódik: a termékeket – beleértve a belőlük származó kibocsátásokat –  egy helyen gyártják, de máshol fogyasztják őket, de a zöld technológiák megosztása segíthet más országoknak csökkenteni a kibocsátásait.

Sokak szerint a kormányoknak többet kell tenniük, mint hogy szigorúan a határaikon belül csökkentsék a kibocsátásaikat. „Természetesen nagyon esetleges, ha csak a saját területükön létrejövő kibocsátásokért tesszük felelőssé az államokat és kormányokat” – mondta Khan. „Szerintem nagyon fontos, hogy biztosítsuk, hogy az üvegházhatású gáz kibocsátásnak ezen tulajdonságai ne maradjanak ki egy klímaváltozást célzó törvényből sem, és hogy az országok politikailag őszinték legyenek a problémát illető teljes felelősségük tekintetében.”

Sok ország megkerüli ezt a problémát a klímatörvényeiben, de Dánia új törvénye elkötelezett az iránt, hogy segítsen más országoknak csökkenteni a kibocsátásait. Ehhez az éghajlatváltozást be kell építeni a külföldi fejlesztési segélyekbe és a kereskedelempolitikába, valamint figyelembe kell venni a dán import és fogyasztás éghajlati hatásait.

„Ez azt jelenti: milyen klíma finanszírozást tudunk adni? Mennyi pénzt adunk és kinek? Milyen bilaterális együttműködéseik vannak?” – mondta Jørgensen. „Ugyanakkor elismerjük, hogy rendben, nos, még ha 70%-kal is csökkentünk, akkor is egy olyan ország vagyunk, aki – a negatív oldalon – sok terméket importál más országokból, ami szennyezést eredményez, CO2 kibocsátást. Ez egy módja annak, hogy megpróbáljuk intézményesíteni az éghajlat-politika egy részét, amelyre nehéz célokat kitűzni.

A nemzetközi dimenzió pontos működésének részleteiről jelenleg a parlament tárgyal. A törvény azonban eddig nem foglalkozik teljes mértékben a gazdag országok globális ígéretével, hogy évente 100 milliárd dollárt (80 milliárd fontot) biztosítsanak éghajlati finanszírozásban a szegényebb országok számára – mondja Nordbo. Ehhez hozzáteszi, hogy Dániának a méltányos része évi öt milliárd dán korona lenne, hozzávetőleg 700 millió dollár (560 millió font). “A törvény nem mond semmit az éghajlat-változási segítségnyújtásról ezen a szinten” – mondja.

Zöld szemüveg

Dánia törvénye arra is biztosítékot ad, hogy a kormánya egy részének pozitív éghajlati erőfeszítéseit egy másik része ne áshassa alá.

A kormányok közismerten rosszak döntéseik „zöld ellenőrzésében”. Gyakran egyes osztályok támogatják a fosszilis tüzelőanyagokba vagy az útépítésbe történő beruházásokat, még akkor is, ha mások a tiszta energiát és közlekedést támogatják. Az Egyesült Királyság kormányának például 2008 óta létezik éghajlatváltozási törvénye, ám rengeteg kritikát kap, miszerint nem veszi figyelembe a kiadási határozatainak környezeti hatásait, és hogy támogatja a fosszilis tüzelőanyagokat külföldön. 

A kis hableány Koppenhágában

Ahogy az éghajlatváltozás a politikai napirendekben előtérbe kerül, egyre inkább prioritást élveznek a mindenki számára elérhető megközelítések. Új-Zéland kormánya például tavaly kijelentette, hogy minden nagyobb döntését a továbbiakban az éghajlatváltozás szemüvegén keresztül fognak megvizsgálni.

A dán törvény célja továbbá annak biztosítása, hogy minden irányelv támogassa a zöld fenntartható fejlődést. Állandó bizottságot hoz létre a „zöld átalakulásról” az összes törvény fenntarthatóságának átvilágítására – mondja Jørgensen. “Ezt a dán társadalom olyan nagy átalakulásának tekintjük, amely olyan nagy, hogy nem csak az én minisztériumomat, hanem az összes minisztériumot, beleértve a külügyminisztériumot is érintette” – tette hozzá. “Ők felelősek a globális stratégiáért is, amelyet minden évben elő kell terjeszteni.”

Dánia arra is törekszik, hogy a vállalkozásokat és a nyilvánosságot bevonja terveibe. A potenciális éghajlati tervek megvitatására 99 főből álló „nyilvános éghajlat-tanácsot” hívnak meg. Tizenhárom „éghajlati szövetség”, amelyek mindegyikét külön ágazat vezette, feladatot kapott megoldások kidolgozására az iparterületük kibocsátásának csökkentésére. “Tehát a kormány próbára tette a magánszektort, de másrészt az is igaz, hogy a magánszektor valójában maga akarta a megpróbáltatást” – mondja Qvist-Sørensen.

A partnerségek megkérdezik az egyes szektoroktól, hogy hogyan tudnak hozzájárulni, „miközben emlékezteti is őket, hogy a szociáldemokrata kormány nem fél az adózás eszköztárától”, tweetelt Magnus Hornø Gottlieb, az Ørsted dán multinacionális energiavállalat tanácsadója. Az ágazatok, a mezőgazdaságtól a repülésig, a közelmúltban megtették ajánlataikat a kormánynak. “Néhányan nagyon érdekesek, azt kell mondanom” – mondja Qvist-Sørensen.

Amikor a törvények nem működnek

Az éghajlat-változási törvények egyre általánosabb eszközévé válnak az országok számára az éghajlatváltozás kezelésére. De mi van, ha a kormányok egyáltalán nem akarják ezeket létrehozni? Ebben az esetben a bíróságok hatékony mechanizmusnak bizonyultak kormányok cselekvésre kényszerítésére.

Egy különösen figyelemre méltó 2015-ös határozatban a hágai bíróság arra kötelezte a holland kormányt, hogy öt éven belül legalább 25% -kal csökkentse kibocsátását. Az Urgenda által indított ügy a kormány jogi kötelezettségein alapult, amelyek szerint a holland állampolgárokkal szembeni gondoskodási kötelezettséget kell gyakorolniuk.

Ez volt az első alkalom, amikor a bíróság a kormányt arra kötelezte, hogy abszolút minimum összeggel csökkentse az országos üvegházhatású gázok kibocsátását – mondja Khan, aki 2016-ban csatlakozott az Urgenda-hoz.

2015 óta az éghajlatváltozással kapcsolatos peres ügyek száma gyorsan növekedett. Márciusban az Egyesült Királyság fellebbviteli bírósága jogellenesnek minősítette a Heathrow repülőtér kiterjesztésének terveit, mivel azok nem vették figyelembe a párizsi egyezményt. Az Egyesült Államokban, Kanadában, Kolumbiában és Dél-Koreában éghajlati ifjúsági perek indultak alkotmányos jogaik megsértése miatt – és többen nyertek is.

Dániának is van saját mozgalma, amely megpróbálja beilleszteni az éghajlatváltozást az alkotmányába – mondja Qvist-Sørensen – amelyet az elmúlt 100 évben csak kétszer változtattak meg. Ez megnyithatja az ajtót egy párhuzamos folyamat számára, hogy az éghajlat-törvényt is figyelembe vegyék a megalkotásakor

Az Urgenda-eset bizonyította – mondja Khan -, hogy az éghajlatváltozás hatása – akár itt van, akár várhatóan megérkezik – jogellenes, mivel a kormányok kötelesek megvédeni lakóikat a megélhetésüket, egészségüket és lakhatásukat érintő károktól.

Tehát illegálissá tehető-e valaha az éghajlatváltozás? A védelmeket minden bizonnyal mindig meg lehetne erősíteni, ám sok szempontból már megvannak a kötelezettségvállalások és az eszközök, amelyek a kormányok elszámoltathatóságához szükségesek.

Ahogy Khan mondja: “Már nagyon sok törvény létezik, amelyet az éghajlati válság kezelésére alkalmazhatnánk, csak egyszerűen nem tesszük.”

100.000 Ft-ból napelemes rendszer Európai Uniós támogatással?Kérjen itt ajánlatot. 5 perc alatt személyre szabott ajánlatot kap (x)