Környezetvédelem

Klímakutatók: az elismerés megőrítése annak, hogy az éghajlatváltozásért az emberi tevékenység a felelős

A Nobel-díj nemcsak Syukuro Manabe és Klaus Hasselmann úttörő munkájának az elismerése, de annak a megerősítése is, hogy korunk gyors és fenyegető éghajlatváltozásáért az emberi tevékenység a felelős, így a megoldás is a mi kezünkben van - hangsúlyozták a Másfél fok tudományos portál szakértői az MTI-nek annak kapcsán, hogy az olasz Giorgio Parisival megosztva a két klímakutató kapja az idei fizikai Nobel-díjat a Svéd Királyi Tudományos Akadémia keddi stockholmi bejelentése szerint.

“A 90 éves Sykuru Manabe nevével sok meteorológiát és éghajlatkutatást tanuló hallgató találkozhatott már, hiszen az általa kidolgozott modellek és a kutatásai alapvetésnek számítanak a tudományterületen. Nem volt azonban ez mindig így, és sok kutatásnak és munkának kellett eltelnie az 1960-as évektől 1988-ig, az Éghajlatváltozási Kormányközi Testület (IPCC) megalakulásáig, illetve az éghajlatváltozás elleni küzdelmet megalapozó 1992-es ENSZ Éghajlatváltozási Keretegyezmény (UNFCCC) megszületéséig” – emlékeztetett Kis Anna meteorológus, éghajlatkutató. A szakértő felidézte, hogy Manabe az 1960-as években fejlesztette ki a légkör sugárzás-konvektív modelljét és felfedezte az üvegházgázok (például vízgőz, szén-dioxid, metán) szerepét, amely a kezdetét jelentette a globális felmelegedéssel foglalkozó hosszútávú kutatásnak. Mint hozzátette, a hatvanas évek végén egy olyan általános cirkulációs modellt kezdtek el fejleszteni, amely egy rendszerben kapcsolja össze az óceánt, a légkört és a szárazföldet. Ez egy kifejezetten jó eszköznek bizonyult a globális felmelegedés és az éghajlat változékonyságának szimulációjára.

A Klaus Hasselmann által fejlesztett modell a csatolt óceán-légkör-krioszféra-szárazföld rendszert egy gyorsan változó “időjárás” alrendszerre (lényegében a légkörre) és a lassan válaszoló “éghajlat” alrendszerre (óceán, krioszféra, növényzet) osztotta, ezzel új utakat nyitva az éghajlat modellezésében – tette hozzá Lehoczky Annamária meteorológus, éghajlatkutató. “A közhiedelemmel ellentétben, ahogy a meteorológiai előrejelzések, úgy a klímamodellek is óriási ütemben fejlődnek és egyre megbízhatóbbak. Nemcsak azt tudjuk jobban, hogy milyen lesz az idő 3 nap múlva, de azt is – megfelelő adatokat és számítást felhasználva -, hogy milyen lesz az éghajlat 30 vagy 50 év múlva, ha ugyanilyen ütemben bocsátunk ki üvegházgázokat, ezzel módosítva a bolygó energiaegyenlegét, és így a teljes földi éghajlatot. A Nobel-díj nemcsak a két kutató úttörő munkájának az elismerése, de annak a megerősítése is, hogy korunk gyors és fenyegető éghajlatváltozásáért az emberi tevékenység a felelős, így a megoldás is a mi kezünkben van” – hangsúlyozta Lehoczky Annamária.