A brit Phil Pauley egy innovatív sótalalnító rendszer ötletével rukkolt elő, mely segíthet a part közelében élő, vízhiánnyal küszködő közösségeken. A napelemekkel működő berendezés a tenger sós vizét alakítaná át ivóvízzé, néhány mérföldre a szárazföldtől.
Általában akkor kezdjük el becsülni a dolgokat, amikor már nincsenek. Így van ez a vízzel is: a felmérések és becslések szerint jelenleg kétmilliárd embernek kell nélkülöznie a tiszta ivóvizet, így számos fertőzés terjed a szennyezett vízen keresztül.
Néhány hónappal ezelőtt Larry Ellison, az Oracle vezérigazgatója 500 millió dollárért felvásárolta Lanai szigetét, beleértve a víz- és elektromos közműveket és a föld nagy részét – célja, hogy zöld megoldásokat alkalmazva egy teljesen fenntartható, mini kultúrát hozzon létre, amely a későbbiekben modellként szolgálhat a világ számára.
A Madridban tevékenykedő Luzinterruptus csoport ezúttal a közkutakból az utcára folyó, vagyis a hanyagul elpocsékolt városi ivóvízre hívta fel a figyelmet sajátos installációival. A víz kékjével fénylő üvegekkel díszítette fel a spanyol főváros négy tönkrement közkútját, hogy néhány órára visszahozza őket az életbe.
Tegyük fel, hogy egy olyan helyen laksz, ahol nem esik sok eső, és nincsen elég ivóvíz sem, ám minden reggel úgy kelsz, hogy köd borítja a környéket. Mi lenne, ha ahelyett, hogy mérföldeket kellene gyalogolnod tiszta vízért, a melletted lévő felhőkből nyerhetnéd ki azt?
A természet mindent megad nekünk, amire szükségünk lehet, a fő kérdés csak az, megvannak-e az eszközeink ezek megfelelő hasznosítására.
Ivóvízvezetéket rejt az a kőgát, ami a nyolcvanas évek óta elzárja a víz útját a Duna mohácsi mellékágában, a Szabadság-szigetnél. A kőgát megállítja a folyó vizét, az lerakja hordalékát, ezzel negatív hatást gyakorol a folyómeder természetes szűrőképességére.
Svéd tervezők építettek egy olyan gépet, mely az edzések utáni izzadt ruhákból kipréseli a vizet és ihatóvá tisztítja azokat. Már élesben is tesztelték a szerkezetet, az eredmény pedig pozitív volt.
Az ipari tevékenységek következtében a vizekbe kerülő nehézfém évtizedekig, vagy akár évszázadokig kimutatható marad, akár olyan koncentrációban is, amely egészségkárosodást okozhat. Bár léteznek olyan eljárások, amelyekkel a nagy mennyiségű nehézfémet el lehet távolítani a vizekből, de ezek sajnos nem alkalmazhatók kis mennyiségek esetén. A rhode island-i Brown Egyetem kutatói két eljárás kombinálásával egy olyan módszert fejlesztettek ki, amelynek segítségével az igazán kicsi nehézfémtartalom is eltávolítható a vízből.
Megdöbbentő adatokkal figyelmeztet az édesvíz-készletek apadásának, és a vízért folytatott háborúknak a veszélyére az AlertNet.
