Ekkor történt, hogy (miután Mátyás király Bécsbe tette át székhelyét) megindult Budáról a két város között a rendszeres kocsi-posta szolgáltatás. Ehhez persze megfelelő járművekre is szükség volt, amelyek a kor műszaki színvonalához képest gyorsan és könnyen tudtak haladni (jellemző, hogy ekkoriban 5 mérföldenként volt megálló Bécs és Buda között), írta a posta.blog.hu. Ekkor indult hatalmas fejlődésnek az egyébként megállóként is szolgáló Kocs községben kifejlesztett könnyűszerkezetes utazó szekér. A kor egyik nagy találmánya mai szemmel nézve persze messze volt a kényelmestől, hiszen fedetlen, vesszőből font kosara közvetlenül a tengelyen nyugodott, rugózása gyakorlatilag nem volt és a kereke is elég könnyen tört, viszont gyors volt és könnyű. Népszerűségét mi sem bizonyítja jobban, hogy ez a kevés olyan magyar találmány egyike, amely idegen nyelveken is magyar nevén honosodott meg (németül Kutschen, angolul coach, spanyolul coche, olaszul coccio, lengyelül kocz, de még a svédek is kusknak hívják).

A következő nagy ugrás a XIX. század végén következett be, ekkor már benzinnel hajtott járműveket (például a következő képen látható, Csonka János tervezte triciklit) használtak. A modernizálást részben a kényszer szülte, ugyanis a posta lovait járvány tizedelte. A végeredmény: 1900 novemberében Budapest belvárosában már 21 tricikli gyűjtötte a leveleket – Európában egyébként elsőként.

Magyarországon már a XX. sz. elején is koptatták elektromos autók az utakat, a Magyar Királyi Posta 1927-ben vásárolta első Rába és MÁG villanyautóit, amelyek egészen a ’60-as évek elejéig futottak. 15 kW-os motorjait a Ganz, 1000 Ah-s ólom akkumulátorait a Tudor gyár készítette. Már a két világháború között megjelentek a fővárosban a villamos hajtású úgynevezett elektromobilok, amiből a Posta 1927 és 1931 között összesen 35 darabot vásárolt. A töltést úgy oldották meg, hogy az Egressy úti Járműtelepen berendeztek egy állomást. A masszívnak kinéző autók tényleg azok is voltak, hiszen még az 1960-as években is közlekedett belőlük néhány Budapesten.

Járműveiket Németországba, Franciaországba, illetve Argentínába exportálták. 1914-ig, az első világháború kitöréséig több mint 300 darabot adtak el belőle. Magyarországon ilyen típusú gépkocsikat főként szolgáltató cégek használtak, elsősorban a posta, ahol a gépkocsik meghatározott útvonalon jártak. Egy komplett üzemet rendeztek be a villanyautóknak és saját áramtermelő-központot is létesítettek. Még harminc évvel később, 1960-ban is szolgálatban volt kilenc elektromos jármű – az utolsót 1963-ban selejtezték le.