Zöld építészet

A DGNB minősítő rendszer – A fenntarthatóság mérhetősége

Mit is nevezünk fenntartható építésnek? Hogyan mérhetjük ennek kritériumait? Ezekre a kérdésekre adott választ a szeptember 8-án a FUGA Budapesti Építészeti Központban megrendezett workshop, ahol a DGNB bemutatása mellett három magyar építész, illetve designer előadását is meghallgathatták az érdeklődők.

2007-ben az első Zéró CO2 konferencián a környezettudatos építés még szép, de soha meg nem térülő, idealista gondolatnak tűnt. Az azóta eltelt néhány évben azonban a helyzet megváltozott, ma már a piacon az ingatlanfejlesztők és a magánbefektetők részéről is egyre nagyobb az érdeklődés a kis energiafogyasztású és környezetbarát épületek iránt – mondta el bevezetőjében Szekér László építész, az Építészek Nemzetközi Szövetsége “Építészet  a Fenntartható Jövőért” programjának régió-igazgatója, a rendezvény moderátora.

A fenntarthatóság elvének létjogosultságát manapság már csak kevesen merik megkérdőjelezni, de mindenki másként értelmezi, sokszor előfordulnak be nem váltott ígéretek, nagyotmondó megközelítések, imitációk, így nagyon fontos definiálnunk, hogy mit is nevezünk fenntartható építészetnek. Az ezután következő kérdés, hogy hogyan is tudjuk mérni ennek gazdasági, társadalmi és ökológiai kritériumait.

Válaszul a fenti kérdésre már több országban is kidolgoztak olyan tanúsítási rendszereket, amelyek a fenntarthatóság szempontjából egzaktan, számszerűen képesek az épületeket minősíteni. A környezettudatos építés hazai történetében fontos mérföldkő a német DGNB minősítési rendszer megjelenése, ahogy ezt a workshopot kísérő nagy szakmai érdeklődés is jelezte.

Az alapelvek világosak – a konkrétumok még nem eléggé kidolgozottak

Az első előadásban Beleznay Éva építész, urbanista az Európai Unió és Magyarország fenntarthatósági céljait és az ezek elérését szolgáló programokat, irányelveket, jogszabályokat ismertette. Ahogy elmondta, Budapest főépítészeként szembesült azzal, hogy az építészek hiába álmodnak nagyokat, ha a körülöttük lévő gazdasági-társadalmi rendszer nem támogatja azokat.

Az EU és más nemzetközi szervezetek célkitűzései között hangsúlyos szerepet foglal el a környezettudatosság, ennek fontos dokumentumai többek között a Lisszaboni Stratégia, az EU 2020-ra előirányzott háromszor huszas programja (az energiafelhasználás és a széndioxid-kibocsátás 20%-os csökkentése, valamint a megújuló energiák arányának 20%-ra növelése), fenntarthatósági fejlődési stratégiája és erre a témára vonatkozó Fehér könyve, az ENSZ Éghajlatváltozási Keretegyezménye és a Kiotói Egyezmény. Az utóbbi időben ezek a szervezetek a gazdasági mutatók mellett kezdenek a jóléti, az életminőséget illető szempontokban is gondolkodni, egyre inkább előtérbe kerülnek a vállalati szociális felelősség kérdései, a tagállamok innovatív megoldásai.

Magyarország Nemzeti Fenntartható Fejlődési Stratégiája 2007-ben készült el, a Nemzeti Éghajlatváltozási Stratégia 2008-ban, majd az erre épülő azonos nevű program 2010-ben. A múlt év tavaszán születetett meg Magyarország Módosított Nemzeti Energiahatékonysági Cselekvési Terve is. A KSH 2008-ban megfogalmazta a fenntartható fejlődés indikátorait is, mégpedig három szinten. Megállapították, hogy a társadalmi-gazdasági fejlődést nem lehet kizárólag a GDP-vel jellemezni, hiszen a termelés növekedése a környezetszennyezés fokozódását is jelentheti, ezért például életmód- és szennyezési mutatókat is be kell vonni a vizsgálatba.

Összességében megállapítható, hogy a magyar jogszabályokban az alapelvek világosan le vannak fektetve, a megvalósításhoz szükséges konkrétumok azonban még nem eléggé kidolgozottak. Sok helyen jogszabályváltozásra lenne szükség, így például az építési törvényben és az OTÉK-ban jelenleg a fenntarthatóságnak a fogalma sem szerepel, ennek megfelelően a tényleges megvalósításról sem esik szó.

DGNB – minősítő rendszer holisztikus szemlélettel

A demográfiai robbanás, a vízgazdálkodás, az energiaválság, a mobilitás és a közlekedés, valamint az urbanizáció kihívásaira adandó válaszban az építészetnek jelentős szerepet kell játszania, hiszen az energiafelhasználás 30-40%-a, a CO2 kibocsátás harmada, a vízfelhasználás 17%-a, a nyersanyagok felhasználásának 40-50 százaléka az épületekhez kötődik. A megoldást – mégpedig nagyon költséghatékony módon – az épületek energiafelhasználásának radikális csökkentése és a fennmaradó energiaigény megújuló forrásokból való fedezése jelentené.

A fenntartható épületek több szempontból is olyan hozzáadott értékekkel rendelkeznek, amik a hagyományos megoldásokhoz képest sokkal előnyösebb pozíciót biztosítanak a számukra. Az ökológiai előnyök mellett kisebb az üzemeltetési költségük, kedvezőbbek a rájuk vonatkozó banki, biztosítási feltételek, a bérbeadott épületeknél alacsonyabb az üresedési ráta és magasabb az elérhető bérleti díj, munkahelyek esetén magasabbak a produktivitási mutatók. Ezenkívül jobban tartják az értéküket, annál is inkább, mivel a hagyományos épületek iránti kereslet várhatóan rövid időn belül jelentősen vissza fog esni.

A közgazdasági szempontok mellett nem elhanyagolhatóak a szocio-kulturális és a funkcionális előnyök sem. A komfortosabb hőérzeti, vizuális és akusztikai körülményeknek, az optimális beltéri klímának köszönhetően az épületben tartózkodóknak jobb a közérzetük, magasabb az elégedettségi mutató. Ez egyben azt is jelenti, hogy egészségesebb környezetet biztosítanak, esetükben nem fordul elő SBS (Sick Building Syndrome).

A környezettudatosság értékelésére a Deutsche Gesellschaft für Nachhaltiges Bauen (Német Fenntartható Építés Egyesülete) által kifejlesztett DGNB minősítő rendszer a csak az ökológikus megközelítésre fókuszáló első generációs tanúsítási módszerekhez képest komplex, holisztikus szemléletet képvisel, mivel a gazdasági és a társadalmi összefüggéseket is vizsgálja – mondta el előadásában Michael Dax  építészmérnök, a DGNB International System rendszeradaptációért felelős igazgatója.

A DGNB nemcsak Németországban, hanem több partnerországban is működik, így – Magyarországon kívül – például Ausztriában, Bulgáriában, Romániában, Svájcban, Kínában; Dániában és Thaiföldön folyamatban van a bevezetése. Egy “közös nyelvet” kívánnak kialakítani, ugyanakkor minden egyes országban figyelembe veszik annak sajátságait. A DGNB Academy keretében, moduláris rendszerben képzést is folytatnak, ahol első lépésben konzulensi, a második lépésben auditor végzettséget lehet szerezni. A tervezőknek és az auditoroknak DGNB Navigator néven egy internetes adatbázis is a rendelkezésükre áll.

A minősítés menetét, részleteit, kritériumrendszerét Gyetvai Zsóka építészmérnök, minősített DGNB auditor foglalta össze. A környezettudatosság szempontjait már a kezdetekkor érdemes a tervezésbe beleintegrálni, ugyanis minél később próbálkozunk ezzel, annál kevésbé tudjuk jó irányba befolyásolni a tervet és annál többe fog kerülni minden változtatás.

A DGNB értékelő mátrixában 48 kritérium szerepel az ökológiai, az ökonómiai, valamint a szociokulturális és funkcionális minőségre vonatkozóan, eltérő súlyozással. Ezek 80 százaléka általánosan, minden országban használatos, a maradékot a helyi viszonyoknak megfelelően alakítják ki az ottani partnerek, auditorok ajánlásai alapján. A tanúsítás a DGNB-nél való regisztrációval kezdődik, ezt követi annak meghatározása, hogy milyen fokozatot kíván megcélozni az adott épület. A következő lépés az előtanúsítás, ami egyrészt az építtető tájékoztatására szolgál, másrészt nagyon jó marketing-eszköz is, majd ezt követi harmadik lépcsőként maga a tanúsítás.

Fenntarthatóság nagyobb léptékben

A kávészünet után Ertsey Attila építész, a MÉK alelnöke, a HuGBC alapító tagja a települések szintjén vizsgálta meg a fenntarthatóság fogalmát. Bevezetőjében korunk problémái között felsorolta a klímaváltozást, az ivóvíz felértékelődését és drágulását, az adósságválságot, az ingatlanpiac összeomlását és a banki finanszírozás elégtelenségét. A kőolaj-kitermelés a csúcson van, a jövőre tehát a csökkenő tendencia lesz jellemző. Ebből adódóan energiaszegénység várható, aminek következtében 5-10 éven belül összeomolhat az élelmiszer-szállítás is, így a helyi mezőgazdasági termelés előtérbe fog kerülni.

Az energiaválság megújuló energiákkal megoldható lenne, bár a magyar akadémikusi köröknek az a meggyőződése, hogy az ország szükségleteinek csupán 30%-a lenne belőlük fedezhető, valójában ötszörös mennyiség áll rendelkezésre, ahogy azt a Dörögdi medencére és az Alpokalja kistérségre elvégzett vizsgálatok kimutatták. A paksi atomerőmű fejlesztése, mint alternatíva elhibázott lépés lenne, mivel a napenergia ára folyamatosan csökken és így az atomenergia rövid időn belül versenyhátrányba kerül.

A települések fenntarthatóságához a városellátó övezetek rehabilitására lenne szükség, az országos energiastratégiát nagyerőművek helyett decentralizált, smart grid rendszerre kellene átállítani, több ezer kiserőművel, kihasználva a termálvízben rejlő lehetőségeinket is. Közpénzből csak fenntartható épületeket lenne szabad létrehozni.

Az Ertsey által kidolgozott autonóm ház koncepciót több kiállításon is bemutatták, a gyakorlati megvalósítása sem elérhetetlen, egy 130 m2-es épületnél 6 millió forintos többletköltséget jelent, ami a Zöld Beruházási Rendszer által nyújtott támogatásból pont finanszírozható. A budapesti régi belvárosi házak és a lakótelepi panelek is fenntarthatóvá tehetők, az előbbit egy tanulmány bizonyítja, az utóbbit az a három újpalotai pontház, amelyek közül az elsőt a napokban fogják átadni, passzívházzá alakítva. Martonvásár és Ercsi fenntarthatósági stratégiája most készül és Ócsára is kidolgoztak javaslatokat.

Fenntartó kultúrára lenne szükségünk

Zalavári József DLA formatervező, szobrász a kisebb léptékek, a design felé bővítette a rendezvény alapvetően építészeti témakörét. A fenntartható helyett a hallgatóság figyelmét a fenntartó, illetve önfenntartó fogalmára hívta fel, olyan kultúrára van szükségünk, amely fenntart minket – hangsúlyozta.

Az ökológia az élő organizmusok és a természet, valamint a nem természeti környezetük közti kölcsönös viszony – ahogy ezt a tudományág atyja, Ernst Haeckel megfogalmazta. Vagyis az ökológia a viszonylatokról szól. Az evolúciót és a designt sokszor hasonló erők mozgatják: ahogy a zsiráfok nyaka egy véletlen genetikai mutáció után a hímek egymás közti harcában előnyben lévő egyedek révén nőtt egyre hosszabbra, úgy a felhőkarcolók egyre nagyobb magasságát sem indokolja más, minthogy túltegyenek az elődjeiken.

A designnak is megvan a maga evolúciója, egy széknek például van egy őstípusa, ebből mint egy evolúciós családfa nőnek ki a különböző formák, a tervezők munkái egymásra épülnek. Az öko-designra jó példa az is, ahogy Charles Eames Lounge Chair-jét ma egy kicsit nagyobb méretben és rózsafa helyett tölgyfából gyártják, ezzel biztosítva a továbbélését és egyben a gyártó fennmaradását.

Nem kellene a nyugatról jövő szakmai nyomásnak engednünk, megvannak a saját formatervezési értékeink, amilyen például a kotyogó kávéfőző vagy az a régi, asztalosipari szakkönyvben is szereplő széktípus, amitől egy legújabb Philippe Starck modell sem sokban különbözik. A high-techre a magyar ipar tényleg nem alkalmas, de ez nem jelenti azt, hogy semmit se csináljunk. Előadása zárásaként Zalavári József saját tervezésű utasvárókat és ülőpadokat mutatott be.

Hosszú távon csak az együttműködésre épülő stratégia lehet nyertes

Janesch Péter DLA építész több korábbi munkáját is bemutatta, így a Perbálra, Karácsony Tamással közösen tervezett sérült gyermekek otthonát, a 2004-es velencei biennálé terveit és a Riverbank Landing projektet, amely a budapesti rakpartok rendbetételét szolgálta volna. A kormányzati negyed első díjas pályaműve is az ő nevéhez fűződik, ennek továbbfejlesztett, a környező városrészekre is kiterjesztett változata elnyerte a Holcim Awards európai aranyérmét. 2005-től Janáky Péterrel egy Guard Houses elnevezésű őrségi munkán dolgoznak, ahol vendégházak, rendezvénytermek szolgálják majd a hétköznapi életből való kiszakadást, az együttlétet, együttgondolkodást.

Többek között a Riverbank Landing projekt sikertelensége Janesch figyelmét – ahogy elmondta – az építészet társadalmi környezetére terelte. Tapasztalatai szerint nem elsősorban a résztvevők rosszindulata vagy ellenérdekeltsége az oka a kudarcoknak, válságoknak, hanem ez valamiképpen a működési rendszer sajátossága. A jelenlegi helyzet a must és a bor közötti átmeneti állapothoz hasonlítható, amikor a szőlő leve éppen élvezhetetlen és nem túl vonzó állapotban van.

Mindezek következtében az építészeti tevékenységét felfüggesztette, kilépett a kamarából, nincs tervezői jogosultsága, jelenleg elméleti problémákkal foglalkozik. A pillanatnyi hazai társadalmi és szakmai helyzetet jól leírhatónak találja a matematika, a játékelmélet nyelvén, meglátása szerint – Martin Nowaknak, a Harward Egyetem professzorának ez évben Supercooperators címen, az emberi viselkedés matematikájával foglalkozó könyvére hivatkozva – egy olyan szituációban vagyunk, ahol a résztvevők a döntéseikben a rövid távon racionálisnak tűnő, az önérdekeket védő utat választják, ezzel elveszítve a hosszú távon nyertes, együttműködésre épülő stratégia lehetőségét.