Öko-drive

Mi a zöldebb: egy új hibrid vagy egy használt autó?

A dilemma veleje az, hogy egy új hibrid – nevezzük Priusnak – ugyan kevesebbet fogyaszt, mint egy régi, hagyományos autó, de az új autó előállítása rengeteg energiát emészt fel, így károsanyag-kibocsátással jár. Tehát a kérdés nagyjából annyi, hogy meg tudjuk-e spórolni a gyártáskor elhasznált energiát az autó használata során, vagy sem?

A kérdésre a válasz tehát a számokban keresendő: mennyi energia kell egy új hibrid legyártásához, és az mennyit fog fogyasztani, mennyit fogyaszt a használt autó, illetve mennyi ideig tudjuk használni az autókat. Induljunk ki a pro oldalról, vagyis a CBS minifilmjéből, amely a következő eredményeket hozta.

Egy Toyota Prius átlagosan 5,2 litert fogyaszt 100 kilométeren, míg egy használt Honda Civic 6,7 litert. Ha egy év alatt 24 000 kilométert (15 000 mérföld) vezetünk, akkor a hagyományos használt autó kb. 380 literrel több üzemanyagot eszik meg, mint a hibrid Prius. Ám a The Fast Draw készítői szerint egy Prius legyártásához cca. 3785 liter (1000 gallon) üzemanyagra van szükség, vagyis ennyi üzemanyagot spórolhatunk meg, ha a használt autó mellett döntünk. De ha inkább a Priust választjuk, nagyjából 10 évnyi használat után hozzuk be a gyártás során pluszban elhasznált üzemanyagot. Arról pedig nem is beszélve, hogy egy új Prius jóval drágább egy használt Civicnél.

Persze a dolog nem ennyire egyszerű, erre világít rá a kontra oldalról a Green Car Reports újságírója, John Voelcker, aki egyrészt sokallja a gyártásnál elhasznált kb. 3800 liter üzemanyagot – ő ennek a mennyiségnek a felét saccolja –, de még ha valóban is ilyen nagy lenne a mennyiség, akkor is vannak tényezők, amit figyelembe kell venni. Voeckler szerint csak akkor nem érné meg a Priust megépíteni, ha nem tudnánk tovább használni, miután ledolgoztuk vele a gyártásnál felhasznált üzemanyag mennyiségét, ám ez valószínűtlen, hiszen egy használt autó minden bizonnyal kevesebb ideig lesz működőképes, mint egy új (ha ugyanannyit használjuk őket).

Voeckler a saját matekján kívül két fontos dologra világít rá: hogy az autók egy bizonyos kilométer megtétele után – 160 000 és 240 000 kilométer között lövi be ezt a pontot – már olyan mértékben elhasználódnak, hogy az már a fogyasztásukon is meglátszik. Másrészt pedig egy használt autót is le kellett valamikor gyártani, vagyis nem róhatjuk az előállítás során kibocsátott károsanyagokat egyedül az előző tulajdonos számlájára. Az MIT (Massachusetts Institute of Technology) szerint egy üzemanyaghatékonyabb autó mindig sokkal kevesebb szén-dioxid-kibocsátással jár, ha a jármű egész életciklusát vizsgáljuk, sőt, szerintük egy autó szénlábnyomának mindössze 2%-a származik a gyártás és összeszerelés során kibocsátott szén-dioxidból.

Vockler konklúziója mindent összevetve az, hogy az üzemanyag-megtakarítás miatt mindenképpen jobban megéri egy hibrid, mint egy használt autó, feltéve persze, hogy nem évente veszünk egy újat, hanem hosszútávon kihasználjuk a kocsit. De ami mindenképpen fontos – és ezt már a Tiszta Jövő mondja –, hogy mindez „csak” tanulságos számtan, az életben egész más tényezők is befolyásolhatják a potenciális autótulajdonost egy hibrid – nemhibird kérdésben. Arról pedig nem is beszélve, hogy a használt autó szétszerelése, újrahasznosítása vagy megsemmisítése során elhasznált energia mennyiséget, illetve károsanyag-kibocsátást egyik megoldási menet sem veszi számításba, holott biztosan befolyásolja a végeredményt.