Technika

Korallmentő mikrobik

A skóciai Heriot-Watt Egyetem kutatói a sérült korallzátonyok megmentésére vízben működő mikrorobotokat fejlesztettek ki.

Skóciától nyugatra hatalmas korallzátonyok találhatók, amelyek – a trópusi korallokhoz hasonlóan – több ezer más állatnak, köztük halaknak és cápáknak adnak otthont. A fenékhalászat jelenti a legnagyobb veszélyt a skóciai korallokra: az eljárás gyakran megrongálja a zátonyokat, bár azok nem mindig pusztulnak el teljesen, és idővel – évtizedek vagy évszázadok múltán – ismét növekedésnek indulnak.

A „coralbotok” bevetése előtt búvárok fognak a sérült zátonyok helyreállításán dolgozni, akik megvizsgálják és összegyűjtik a koralldarabokat, illetve visszaépítik őket a zátonyba. Később a robotok veszik át a munkát. A robotok előnye a búvárokkal szemben, hogy korlátlan ideig maradhatnak a víz alatt és nagyobb mélységekig ereszkedhetnek.

A hatékonyság és a költségkímélés érdekében a kutatók nem egyetlen nagy, hanem rengeteg apró, csoportként működő mikrorobotot fejlesztettek, amelyek számítógépes vezérlőrendszerét úgy programozták, hogy felismerjék a koralltöredékek helyét, és a különböző típusú tengeri élőlényeket.

Dr. Lea-Anne Henry a projekt vezető kutatója elmondta, hogy a robotraj szinte azonnal telepíthető, ha egy terület áldozatul esett a vonóhálós halászatnak, esetleg egy hurrikánnak, és a coralbotok napok vagy hetek alatt újraépíthetik a zátonyokat, ami a természetnek évtizedekig vagy évszázadokig tart.