Megújuló energiaforrások

Az egész sivatagot fedjük be napelemekkel?

Sokan úgy gondolhatják, hogy a sivatagi területek ideális helyszínei lehetnek a gigantikus napelemparkoknak és érdemes lenne az amúgy is „haszontalan” területeket mind napelemmel beborítani.

Napelemes rendszer most, akár 50% állami támogatással! Kalkuláljon itt ingyenesen (x)

Ezeknek az embereknek részben igazuk is van, de nagy veszélyeket is rejtene magában, ha mindez megtörténne, írta az alternativenergia.hu.  Ahogy a bevezetőben is írtuk részben tényleg ideális helynek minősíthetők a sivatagok a napelemek telepítésére. Ez azért van, mert a Földnek, illetve bizonyos országoknak olyan kihasználatlan, funkció nélküli területei, amik tulajdonképpen gazdasági szempontból másra nem felelnek meg. A napsütésben bővelkedő, nagy, szabad, általában sík felületek éppen ideálisak nagyobb napelemparkok kialakítására. Ezt több afrikai, ázsiai és amerikai példa is alátámasztja, valamint az a tény is, hogy a világ 10 legnagyobb naperőműve is sivatagban üzemel.

A telepítés és a karbantartás ugyanakkor nehézségekbe is ütközik. Az áldatlan állapotok jelentősen megnehezítik a munkavégzést. Ráadásul a homokfúvások gyorsan bepiszkolódást okoznak a napelemek felületein, amit a ritkán hulló csapadék nem tud kellően természetes módon megtisztítani. Az igazi probléma azonban mégsem az építési és a karbantartási akadályokban rejlik, hanem a nagy napelemes felületek közvetlen hatásában. Két kutató ismertette kutatási eredményeit a The Conversationben, ami arra mutatott rá, hogy nagyon szabad túlzásba esni a sivatagi telepítéseknél, mert azok a kedvező környezetbarát energiatermelés mellett komoly hatást gyakorolnak a klimatikus viszonyokra.

Mint tudjuk a napelemek többnyire sötét, fekete felületükkel nem csak energiát termelnek, hanem hőt is az elnyelt fény miatt. Ezzel szemben a sivatagok homokos, sós felszíne a beeső fénysugárzás nagy részét visszaveri. Vagyis a napfény a két különböző felületen más-más hatást gyakorol. Ez mindaddig nem jelent az éghajlatra nézve különösebb veszélyt, amíg a napelemparkok lokális jelenségek, viszont ha kiterjedt, a sivatagok zömét lefedő felületekké válnak, akkor súlyos következményekkel kell számolni.
A jelenséget le is modellezték! A. kutatók eredményei arról számoltak be, hogy a sivatagi felületek 20 %-os “befedésével” egy nem kívánt láncreakció indul el.

A napelemek által sugárzott hő ugyanis olyan hőmérséklet különbségeket idézne elő a szárazföldön és a környező vízfelületek (tengerek, óceánok) felszíne felett, hogy az lecsökkentené a légnyomást, melynek hatására megnő a nedves levegő felemelkedése, esőcseppekbe rendeződése, ami így heves, monszunszerű esőzéseket okozna. A megnövekvő csapadék hatására a sivatag kizöldülhet, amit elsőre kedvezőnek gondolhatunk, viszont a keletkező növényzet is jobb hőelnyelő, mint a sivatagi homok, ami tovább lendíti a folyamatot. A. környezet hőmérséklete folyamatosan emelkedik és átrajzolja a területen és a bolygó más pontjain kialakult korábbi időjárási viszonyokat.

A modell a Szahara „benapelemesítését” is lemodellezte. Az eredmények szerint a Föld legnagyobb kiterjedésű sivatagának 20%-os lefedése 1,5°C-os, 50%-os beborítás 2,5°C-os hőmérsékletemelkedést okozna a területen. Ez a növekedés pedig globálisan is hatást gyakorolna a légköri viszonyokra és az óceáni áramlatokra. Amennyiben a Föld átlaghőmérsékletét nézzük a Szahara példáján, akkor a 20%-os 0,16°C-os, az 50%-os napelem-lefedettség 0,39°C-os növekedést okozna. A napelemes technológia pedig épp azt a célt szolgálná, hogy a globális átlaghőmérséklet tovább ne növekedjen. Így erre az ambivalenciára az a megoldás, ha a sivatagi napelem-telepítéseket ésszerű keretek közt tartja az emberiség.